2017. június 24., szombat

Marad a pálmafa

Pindúrtündér pedig az elmúlt hónapban szinte megtanult beszélni. Többnyire még mindig egy szótaggal illeti a dolgokat, de most már olyan sok két szótagos szót mond, hogy nem folytattam a számolást. Van kapu, laba (=labda), bibi, dibi (=dibidobi, azaz toporgás), csipa, cica, lila, pijo (=piros) meg minden. Sőt, még vesze (=vegyszer) is, mert egyszer lepucoltam az ablakot előtte, és nagyon szeretett volna spriccelni a Clinnel, úgyhogy megbeszéltük.
De ami nekem nagy örvendetesség, hogy megnevezi saját magát. Még nem tökéletes a kiejtése, de teljesen jól érthető, ha azt szeretné, ha valami az övé legyen vagy valamit ő csináljon. Ennek az az ára, hogy engem még mindig nem tud megnevezni - de majd eljön az is.
De nemcsak megnevezi a dolgokat, hanem érti és használja is. Tudja mondani, hogy fá (=fáj), ha elesett, tud örülni dolgoknak, és mutatja, és ami a legaranyosabb, hogy most már nem azt mondja köszönéskor, hogy pápá, mert én ugye nem azt mondom, hanem tökéletes kiejtéssel, integetéssel együtt mondja, hogy "szia".
Érti is a világot. Ha megyünk meggyet szedni, akkor kérdezi, hogy "kuka" (=kukac van-e benne), ha megyünk a tóra, akkor lelkesedik, hogy pa (=pancsi), mindig figyeli, ki hol van, és ha valakit nem talál, megkérdezi, meg ilyenek. Amúgy már írtam, de nagyon szemfüles, tényleg. Múltkor egy teljesen nem szemmagasságba kiakasztott régi naptár szoborképére mutatva magyarázta, hogy ő látja ám, hogy az egy madár.
A duplón és a rajzoláson kívül most épp új sláger az ikeás sínpálya-építés, egész hosszú pályát molyol össze, mielőtt megunja (vagy a tesója arrébb nem legyinti). Az igazi kedvenc még mindig a kukucsos játék, azt sose unja meg. De megismerkedett a lufikkal is, és persze azonnal birtokba akarta venni a szülinapos tesó játékait, ebből több konfliktus született már.
Rajzolásban még mindig eszméletlen ügyes szerintem, múltkor kivittük a kertbe a pokrócra a rajzolótáblát, rajzolt egy teljesen felismerhető csigavonalat, majd közölte, hogy "csi".
Kora délelőtt és alvás után sokat vagyunk kint, a játszótéren számomra megdöbbentő újdonság, hogy imád csimpaszkodni (egészen sokáig, 5-6 mp-ig is fenn tudja tartani magát egy oszlopon láb elemelve vagy akár fel is húzva), de azért még mindig alig lehet kirobbantani a homokozóból. Egyszer húsz percig csinálta, hogy felvett egy lapát homokot, jól lelapogatta, hogy ne essen le a lapátról, felmászott három emeletnyi várba, ott ledobta a homokot egy lukon, majd le és újra.
Ami nekem eddig nem volt benne a fejemben, mert a tesója nem csinálta, az, hogy ő viszont még mindig mindent megkóstol, pedig már rég nem lógnak a dolgok a szájából. Ebben a hónapban evett már aszfaltkrétát és radírt is.Remélem, erről azért hamarosan leszokik. Plusz ebben a hónapban volt egy csúnya esése lejtőn lefelé, komolyabb arcsebbel, amely egy hét alatt gyógyult csak be. Szerencsére komolyabb baj nem lett.
Ja, és megvolt az első hajvágás. Annyira mondta mindenki, hogy kell vágni a kislányok haját, hogy erős és dús legyen, hogy beadtam a derekam. Úgyhogy most megint nem lehet neki két coflit csinálni, marad a pálmafa.

2017. június 20., kedd

Érdeklődése egyedi


Négy éves lett Kistücsök.
Ez a kis ember, aki nem olyan régen még kis gombóc volt a kezemben, most értelmes mondatokban beszél, saját gondolatait és akaratát közli, tanul és tanít, haragszik és kibékül, ugrál és mélázik, önálló, és mégis védtelen.
Kedvenc elfoglaltsága a számolás. Tipikusan százig, angolul, néha énekelve. Van saját kifejlesztett módszere, amellyel a két kezével el tud számolni százig (egyik kéz a tizesek, másik az egyesek, sosem mutattuk neki, ő találta ki). De ki tud olvasni nagyobb számokat is, a 64.131 nem akadály. Össze is tud adni, kivonni kevésbé, szorzótáblát nézegeti, de egyelőre csak az egyes-kettes-tízes megy, meg néhány nevezetes (3*6, 4*5 stb.). Számokat gyakorlatilag akármiből ki tud rakni, pl. egy homokozóvödör füléből is egytől tízig számokat hajtogat, illetve vékony botokból is egyes és hetes lesz. Rajzolni is szinte csak számokat rajzol, viszont mostanában viszünk a sétáinkra aszfaltkrétát, és akkor beszámozza az árnyékokat az úton (volt, hogy 88-ig).
A betűket is kedveli, a gépemen továbbra is írogat néha, de a legdurvább az volt, mikor egyszer nagyon sokáig nem volt árnyék a 33. után az úton, és előreszaladt, hogy "jelet tegyen, hogy nemsokára jön a 34. árnyék". Ezt írta az aszfaltra: "MINGYÁRTJÖN34ÁRNYÉK" (van róla kép bizonyításként). A gépen amúgy mostanában egérhasználatot gyakorlunk egy aranyos játékkal, ahol méhecskéket kell elkapni meg virágokat kell kinyitni, már nagyon jó benne. Már megy a drag-and-drop is.
De azért a nagy sláger még mindig a duplo és az ikeás favonat, most kap szülinapjára a Thomasához Gordont, Tobyt, Percyt és Emilyt is, úgyhogy lassan a vagonból lesz kevés... Új mindennapos dolog a gyurmázás: eddig is szerette, de most már muszáj mindennap. Tipikusan számokat vagy betűket gyúr a gyurmából is, de azért csinálunk emberkét, tányért és ételeket is.
A memóriája is elég jó: a hétköznapokban is jól emlékszik közös élményekre éppúgy, ahogy arra, hogy hova tette a hűtőmágneses négyesét, és kiválóan játszik memóriajátékkal is (már vert meg úgy, hogy nem is akartam hagyni magam).
Voltunk tehetséggondozónál a pedagógiai szakszolgálatnál, egy élmény volt, de nem nyűgöztük le, úgyhogy abbahagytuk. Nekem annyi kérdésem lett volna, hogy kell-e valamit másképp csinálnom, mint eddig, erre nem kaptam választ. Mindegy, akkor majd úgy csinálom, ahogy eddig, és remélem, jó lesz.
Beszéltem az óvónénikkel év végi fogadóórán, és azt mondták, hogy teljesen korosztályának megfelelő kisfiú, csak az érdeklődése "egyedi", és a nyáron arra kell rámennünk, hogy megértse: ha valaki beszél hozzá, akkor reagálni nem opcionális, hanem kötelező. Azóta ezt tanuljuk.
Amióta itthon vagyunk hármasban, mert nincs ovi, sokkal jobban odafigyelek rá, hogy mit tud, mit nem, miben kell fejleszteni, melyik gesztikulációja mit jelent. Egy kicsit hiányzott is ez, csak most nehezebb, mivel nem igazán van kettesben időnk. De azért azt hiszem, jól megvagyunk, és ő egy boldog kisgyerek.
A havi legnagyobb beszólása pedig az volt, amikor kérdezte, hogy mi az a burgonya. Mondom a krumpli hosszú neve. Elréved, majd:
- De a krumpli és a burgonya is hét betű...

2017. június 16., péntek

Szegény pályázó

Azt írtam már, hogy tele van a hócipőm a pályázatszervezőkkel, akik bakfittyet se törődnek a szegény pályázókkal? Ha én csinálnék ilyesmit, akkor venném a fáradságot, hogy visszaírjak (legalább automata reply-t), hogy köszi, megkaptuk a pályázatot, aztán meg amikor vége van a határidőnek, akkor legalább annyit, hogy mennyi pályázat érkezett, abból mennyi érvényes, és most dolgozunk az ügyön... És persze az lenne a legjobb, ha nem nekem kéne guglizni, hogy mi lett az eredmény, hanem kapnék egy levelet... Miért csak a nyerteseket tájékoztatják az eredményről? Mennyibe fájna egy e-mail, hogy bocs, nem te nyertél, itt olvashatod a nyertes pályázatokat?...
Most aztán nem tudom, hogy kitehetem-e ide a novellámat, vagy még várjak, hátha lesz valami. Addig is, hajrá-hajrá én.

2017. június 9., péntek

Ja, és fagyi

Amúgy azért nem írok, mert elkezdődött a vakáció*. Ami azt jelenti, hogy az énidőm lecsökkent napi egy órára, ha szerencsés vagyok, és mindkét csemete elalszik délután (50-50%). Az énidőmből megy el természetesen bármi háztartási munka, ha kell, de még a viráglocsolás is, amit mostanában naponta kell, meg az énidőmből megy az alvás is, amit nagy erőkkel kell pótolnom, mert mostanában nem volt sok.
Azért történnek dolgok, hogy nem írok róluk... Például voltunk idén először a tónál** (kicsit unom, hogy én sose mehetek be valamiért, de majd eljön az én időm is biztos), mindenki nagyon élvezte. Meg kétpofára eszem a cseresznyét, mert az jót tesz a lelkemnek. Aztán megkértem anyumat, hogy centrifugáljon le egy kiló gyömbért, és most annak a levét iszogatom durván felhígítva, mert az jót tesz nekem. Meg készülök Kistücsök szülinapjára, bár egyelőre szordínóban, mert az is az énidőmben lehetséges csak...
De a lényeg, hogy megvagyunk, némi orrfújás, elvétve köhögés, együtt sétálás, játszóterezés, főzés, golyópálya-építés, duplózás, sínpálya-építés, meg ilyenek. Ja, és fagyi.

*Itt a mi városunkban hoztak egy olyan szabályt, hogy akinek az egyik szülője nem tud felmutatni munkáltatói igazolást, azaz otthon mereszti a s*ggét, mint én (hö), annak a gyereke júniusban már nem mehet óvodába. Ezt a döntést máig nem értem, se nekem nem jó, se a gyereknek, úgyhogy rejtély, de biztos jó valakinek.
**Pázsit-tó strand, nagy kedvenc, ne gyertek ide semmiképp, hogy ne legyünk sokan :)

2017. június 2., péntek

Drukkol-tippel

Nyelvi tévesztések 1. rész
Majdnem négy éves fiam gyakorlatilag tökéletesen beszél, néhány hang még nincs teljesen a helyén, de egész mondatokban, minden hang megvan, összetett gondolatokkal. Szinte észrevehetetlen, mikor hibát vét. Éppen ezért számomra mint afféle nyelvésznek ezek a legérdekesebbek.
A minap felfigyeltem rá, hogy összetéveszti a drukkolást a tippeléssel:
- Drukkoljál, hogy zöld lesz-e (a lámpa)!
Ez a hiba valószínűleg onnan jön, hogy vezetés közben, pirosnál állva többször mondtam neki, hogy drukkoljon, hogy zöld legyen, de valóban, ez a használat nagyon hasonlít ahhoz, hogy tippeljük meg, milyen színű lesz a következő. Sőt, tippeljük meg, hogy zöld lesz, mert drukkolunk, hogy zöld legyen...
Úgyhogy teljesen más környezetbe kellett helyeznem a két szót, hogy szétválasszam:
Drukkolj, hogy sikerüljön négyet ugrálnom egy lábon.
Tippeld meg, hogy hányast mutat a dobókocka, ha leesik.
vagy
Tippeld meg, merre fog elindulni az ide-oda menő autó legközelebb.

2017. május 30., kedd

Vakációóóóóóóóóóóó?

A gyereknapot eléggé szordínóban nyomtuk, mert *!*%*!*+"""*"!*!!*, de legalább családiasan. Ez meg az ovi utolsó hete, aztán vakációóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó (Kistücsöknek... nekem jó eséllyel nem. Van ennek a szónak ellentéte?)! Terv rengeteg, de kéne egészség meg térerő. Jó idő kivételesen van. Valaki mondja meg a jó időnek, hogy nagyon tetszik, és maradjon akkor is, amikor majd ki tudjuk élvezni. Pretty please, with a cherry on top.
Cherry... Váááá.

*aki gyereknap szombatjának hajnalán kicsit köhögős hőemelkedéses átjövést küld egy majdnem négy éves gyereknek, annak üzenem, hogy egyen lóf@szt döglöttlégy-mártással és szalmonellával. Bocsánat.

2017. május 24., szerda

Cseresznye

Tündérpocok meg ma másfél éves lett! Olyan kicsi még, és mégis olyan önálló és értelmes... Nagyjából egyedül eszik, egyedül fúj orrot, le tudja venni a szandálját, és ha meglátja a bilit, akkor szól, hogy pisiljünk, ráül, és tényleg pisil. Ez persze nagyon messze van a szobatisztaságtól, mindenesetre érti a koncepciót. Mi meg egyáltalán nem erőltetjük, majd kicsit többet ráültetem, ha kicsit még melegebb lesz.
Iszonyú sokat beszél, gyakorlatilag minden őt érdeklő dologra van már legalább egy szótagnyi megnevezése (persze még mindig el lehet veszni a sok ma meg bo között, mert a ma lehet madár, alma, malac, stb., a bo meg bot, bóbita, doboz, toboz...). Ha sikerül eltalálnom, mit akart mondani, akkor pedig elégedetten széttárja a kezét, és bólint.
Emellé még jó megfigyelő is: múltkor voltunk nagyiéknál, és egyszer csak mondja, hogy pa, pa, én meg tippelgetni kezdek: apa dolgozik. Nem. Pápá? Nem, még nem megyünk. És akkor körbenéztem alaposabban, és megláttam egy fából készült díszpapagájt a falon. Áhhá, most már értem. De rengetegszer vesz észre dolgokat előbb, mint én. Legjobban a vezetéken ülő madaraknak szokott megörülni, az valamiért nagyon tetszik neki.
Állathangokkal is előrébb jutottunk, most már megvan a K és G hang, úgyhogy van ko-ko (tyúkanyó), gágá (liba) is, sőt, próbálja mondani a békát (be), a kacsát (pá), de a legviccesebb, amikor a kismadarakat akarja utánozni, mert nem azt próbálja mondani, hogy csipcsip, hanem fütyülni próbál a szájával. Ami persze teljes kudarcba fullad.
Most már simán mond három szótagot is egymás után, pl. tátotá, sőt, énekel is, általában azt, hogy lálá-lo, lálá-lo vagy náná-no, vég nélkül. Amikor én énekelek, akkor pedig már tudja, mi fog jönni. A Már minálunk babámnál előre mutatja, ahogy felmászik a legény, a Lencsilánynál meg előre mondja, hogy van benne baba.
Imád homokozni, nagy társasági életet él a játszótéren. De nagyon szeret duplózni, és még mindig rajzolgat is. Mostanában elkezdte tudni összerakni a montessori-poharakat, és felteszi már a megfelelő helyre a formákat rudakra. A kézügyessége egyre jobb, sima fakockákból is egymásra tud rakni hármat-négyet.
Amióta melegebb van, rosszabbul alszik (nem tudom, hogy a meleg miatt-e, vagy csak a verebekre ébred minden reggel 5:40-kor), de azért így is mennek a napok jól. Az evésszeretete nem változott, pedig kibukkant a 13-14. foga is. A kenyérrel hadilábon áll, de minden más jöhet. Az eper az mennyei manna.
Sorsa megpecsételődött, mert ebben a hónapban voltunk a bölcsiben, és mondtam, hogy szeptembertől heti kétszer megyünk... Cseresznye lesz a jele.