2018. február 21., szerda

Science Will Reveal The Truth

Amúgy a hétvégén ingyen volt az Overwatch, úgyhogy gondoltam, kipróbálom egy-két meccs erejéig, és megismerkedem a hősökkel.
Valódi ember ellen inkább nem teszteltem magam, AI elleni meccseket toltunk először easyn, aztán mediumon, szóval semmi durvulás... Összesen 6 hőst tudtam érdemibben kipróbálni:

  • Hanzo: tetszett az íj kezelése, a messziről lövés, nyilván jól kell célozni, de megfelelő gyakorlással elég erős lehet. Nagyon erős a szuperképessége.
  • D-va: elég über, repül, lő, jó a szuperképessége, minden, ami kell. Csak ne lenne ennyire mangakislány...
  • Genji: elég erősnek tűnt, de nem vagyok hozzá elég jó, valahogy nem állt kézre.
  • Moira: nekem ő jött be a legjobban, a játékstílus is közel állt hozzám, heal és sebzés is, és voltam a csapat legjobbja a visszajátszásban vele!
Jó kis játék, ha az ember semmi másra nem vágyik, mint hogy másokat szétlőjön egy hosszú, dolgos nap után... De azért nem fogom megvenni, nekem egy játék ennél több kell legyen. 
Ja, és az is jó lenne, ha a mangakislányok nem lennének ennyire túlárasztva mostanában, ide nekem egyáltalán nem illenek.

A cím amúgy Moira szövege, merthogy ír genetikai mérnök. Amúgy.

2018. február 20., kedd

Parola-gép

Kistücsök újabb szintet lépett ebben a hónapban: az óvónéni boldogan mesélte, hogy már az udvaron sem egyedül játszik (botokkal órásat, meg ilyesmi), hanem játszik a többiekkel. Ez már olyan szintű társasági élet, hogy több se kell (hehe). Benti foglalkozásokon mindig részt vesz, gyönyörű évszak-kereket festett, játszik más gyerekekkel dominót, kislegót, társast, és persze tanítja őket a számokra (most a kis barátja éppen beteg, úgyhogy kiszemelt valaki mást erre).

Én eddig nem mondtam neki találós kérdéseket, mert úgy gondoltam, hogy kicsi hozzá. Mamával viszont elkezdett találós kérdéseket hallgatni, és egy csomót kitalált! Egészen megdöbbentően nehezeket. A legtöbbhöz, amit nem talált ki, még hiányzik valami lexikális tudás, vagy túl általánosan van megfogalmazva. De én még így is eléggé elképedtem. Aztán pedig ő talált ki saját találós kérdéseket, ilyesmit: "Mi az, lámpa, amelyik sosem ég?" A válasz a kiégett lámpa.

De olyanban is megnyilvánul például az esze, amikor elővesszük az ugrálómatracot, és ketten ugrálnak rajta, de a tesója össze akarja hajtani a matracot, hogy dupla legyen, ő meg nem, és vitatkoznak, és egyszer csak harmadánál behajtja a matracot, és így félig dupla, félig sima matrac lesz, és közli, hogy most mindenkinek jó.

A szóalkotás ebben a hónapban a tetőpontjára hágott: reggelire evett már "kukorica pehelyuci"-t, és megtudtam, hogy amikor kedvesen birizgálja a tesója arcát, az a "nyuvurkázás". De a legjobban az tetszett, amikor újra játszottunk Legós-feladatosat (itt írok róla), immár kicsi - rendes méretű - legóval, először hét elemmel, és épített egy kicsit gépformájú építményt, kérdeztem, hogy az mi lett? Szeme se rebbent, közölte, hogy "parola-gép". Az egy olyan gép, amelyik parolákat gyárt. És fogott kicsi rózsaszín egyes legókat, és a parola-gép "kiköpte". Aztán fogott még egyet, brümmögött a gép, és azt is "kiköpte".

Ebben a hónapban kapott új rajzolófüzetet, mert az előző betelt. Az első dolga az volt, hogy beoldalszámozta. 80-ig volt türelme.

Végül mutatok pár dolgot, amit mostanában csinált:
A4-es papírra (sorok, helykihasználás, finommotorika!)

Nem tetszett neki, hogy szín szerint voltak
 csoportosítva, átrendezte

Ezt a tornyot felépítette, aztán összepakolta egy dobozba a
darabokat, és másnap ugyanezt megépítette (és harmadnap is)

44 db papír betű van ebben a borítékban, ő készítette

Milyen dolog, hogy nem volt a játékban 10-es?!

Élete első mandalája a mandalakészítővel
(a sablont forgatni segítettem,
minden mást ő csinált)
Ja, és farsangkor majomnak öltözött (itt mutattam). Ő választotta ki, nem sugalltam egyáltalán. Képeket nézegettünk a neten, de kb. 5 percig, és nem volt közte majom. Mindenkinek tetszett, hogy úgy néz ki, mint a szundipajtása, és ő is kényelmesen érezte benne magát. A jelmez azóta pizsamaként él tovább.

2018. február 18., vasárnap

Manórét és új manókalandok

Azt is elfelejtettem írni, hogy új családi manók érkeztek hozzánk.
Anno a nagyobbik gyermekemmel kezdtük a Plukkido dicséretre és jutalmazásra épülő módszerét, először csak a Benefitto csomaggal. Ez nekünk nagyon bevált. Kicsit a magunk családjára és a kisfiamra faragtuk a sztorit, minden feladatnak saját manója volt (Pepi manó a kedvesség, Lili manó az óvodai történések elmesélése, Mona manó pedig a rendrakás felügyelője volt), és mi mást kapott jutalmul, ha megcsinálta a feladatokat, mint számokat?
Szóval gondoltam, megveszem a másik csomagot, a Land-et is. Nagy előnye, hogy össze lehet illeszteni a másikkal, így nagyobb a játéktér, illetve több benne az állat, akikkel interakciózni lehet. Azt még nem tudom, helyes döntés volt-e, de a nagyfiam manója átkerült az új rétre két kis manógyerekkel (Berci és Manci), és megjelent egy új kis manó (Dodi manó) a fánál, aki most már a kislányomat segíti a kevesebb hisztizésben és a több szófogadásban. Azzal a hagyománnyal is szakítottam, hogy minden manónak saját feladata van, most már minden új történetben lehet mást kérni (még ezt se tudom, hogy jó lesz-e, meglátjuk), illetve nemcsak számokat lehet kapni jutalmul, az első ajándék egy mini-bubifújó volt (be is jött).

Továbbra is azt gondolom, hogy ez a módszer remek, tényleg segít a gyerekeknek az, ha a jót vesszük észre, és a kislányom olyan szemfüles, hogy alig lehet mozgatni a manókat, azonnal észreveszi, ha valami történik a pályán. Várja is.

2018. február 15., csütörtök

Terv-kártyavár

Amúgy éreztetek már olyat, hogy valamit jó előre megterveztetek, fejetekben számtalanszor lejátszottátok, minden részletét álmotokból is felkeltve tudtátok, és akkor egyszer csak azon veszitek észre magatokat, hogy hopp, eljött az a korábban rettenetesen távolinak tűnő idő / esemény, és egy kicsit kívülállónak érzitek, szinte kívülről látjátok magatokat, és furcsa távolságtartással figyelitek meg a dolgok bekövetkezését?
Nálam mostanában rengetegszer.
Jóelőre készültem a munkába visszatérésemre (előre tanultam, leveleket olvasgattam, stb.). Jóelőre készültem a Karácsonyra (készítettem ajándékokat, képeslapot, stb.). A cégnél egy hónappal korábban elkezdtünk megszervezni egy workshopot, amelyben én is vállaltam némi szervezési részt. Jóelőre készültem a farsangra, esténként jelmezeket varrva. Készültem a férjem szülinapjára is, bár az egy az egyben meghiúsult. De mondjuk a torta jól sikerült.
Kezdem úgy érezni, hogy életemnek egy olyan szakaszába léptem, ahol minden meg van tervezve mondjuk legalább egy hónapra előre, és ez persze megnyugtató érzés, mert többnyire jól tervezek, és elégedetten adom át magam az eseménynek - de néha kicsit ijesztő is, mert ebben biztosan változtam az elmúlt mondjuk tíz évben.
Plusz az is bosszantó, amikor a terv-kártyavár egy olyan banális dolog miatt porig összedől, mint például egy betegség. És akkor hetek munkája vész kárba, és hetek tervezését kell újratervezni és tolni magam előtt. Tudom, megint rinyálok, first world problem, bocsánat.

2018. február 12., hétfő

Xeno

Az itthon betegeskedés egyetlen előnye, hogy végre kiolvastam a könyvet, amelyet több mint fél éve kezdtem el. Brandon Hackettet most már elővételben veszem meg, és örülök, hogy az összes a polcomon van. A Xeno is olyan, mint a többi könyv: amikor az ember befejezi, még órákig nem szabadul a gondolatoktól. Talán nekem is várnom kellene egy napot, hogy átgondoltan, lenyugodva írjak róla... de nem fogok. SPOILER.

2018. február 10., szombat

Farsangra

Amúgy ezeket csináltam idénre:
A bölcsiben direkt azt kérték, hogy ne legyen túlbonyolítva:

2018. február 8., csütörtök

Letters From The Bed

Dear Elon Musk!
Launching rockets to space and bringing them back is really great and believe me that I admire your achievements, your path and your vision. I know that my children will grow up in a better world because of you, and they will understand your historic importance. However, being sick again while trying to manage children, household and work makes me wish that you please invest in researches of nanorobots or any other solution that can identify and instantly kill viruses and bacteria (but most importantly, viruses) because that would be when I say the future is here.
I know that viruses are Nature's last resort for overpopulation, but I think we will manage without them. We are a smart species.
Yours sincerely,
Maanji

Dear Nature,
how about a deal?
We promise that we take better care of you and also promise to solve our overpopulation issues somehow (by going into space for example), and in return you stop your stronger and stronger viruses and adapting bacteria for good.
Awaiting your answer,
Maanji

Dear body,
if this is you saying that you get too much stress then please tell me another way. There is no need to catch all viruses and bacteria in the air, one will do.
Oh true, one did not do it because I still continued my ordinary time table.
But how about a suggestion: if you feel that there is too much stress in our life, just make some of my hair grey like everyone else's body does. I'll understand, believe me.
Thanks in advance,
Maanji