Hülye álom

A hétvége überszuper volt, élménybeszámoló majd a képekkel együtt.
Most a vasárnap reggeli álmomat fogom leírni.
Egy könyvesboltban voltam, nézegettem a kitett könyveket, ebbe-abba belelapozgattam, járkáltam. Aztán odamentem a pulthoz, a kezembe akartam venni egy érdekes könyvet, mire a pultos rámszólt, hogy ne merjem megfogni, mert én mocskos áruló vagyok, hiszen lopom a könyveket elektronikus formában.
Én meg váltig bizonygattam, hogy nem. Pedig belül pontosan tudtam, hogy igaza van, csak nagyon rosszul esett, hogy megvádolt.
Ez az egész aztán odáig fajult, hogy odamentünk a biztonsági őrhöz, és a fickó őt is meggyőzte. Ettől kezdve ketten kórusban mondták el, hogy én milyen utolsó szemét vagyok, amiért könyveket töltök le, és én közben hevesen tiltakoztam és ártatlannak vallottam magam.
Szörnyű volt. Nem a vád maga, nem az egész hülye álom, hanem az érzés, amely bennem maradt ébredés után. Hogy akármennyire tagadom, jogosan vádoltak.