2011. július 20., szerda

Sam, Jack és Harry

Viszonylag gyors egymásutánban megnéztem mostanság három blockbuster filmet. Mindhárom elsősorban látványfilm, mindháromnak nagyjából azonos a célközönsége, mindhárom elég hosszú (2+ óra) ráadásul mindhárom egy sorozat (jó eséllyel) utolsó darabja, így nagyon erősen kiütött a köztük lévő különbség. Miről is beszélek?

Transformers 3: Dark of the Moon
Maanji pontszáma: 6/10
Erről írtam már korábban, bár inkább a szinkron kapcsán, magáról a filmről keveset. A második résznél egyértelműen és határozottan jobb. A csaj szebb, mint a képeken, és nem annyira bamba, mint Megan. A látvány kiváló, dübörög a fém, szépek az animációk, erre kell beülni, és akkor remek szórakozás. IMAX-ben néztem, az +1 pont az élményhez.
De.
Közel két és fél óra. Mikor kijöttünk a moziból, azt beszéltük, hogy Michael Bay megmondta a vágónak: "Minden perc, amit kivágsz, másfélmillió dollár". Úgyhogy nem vágott ki semmit. Kivéve ahol csak emberek voltak a képen, na, ott viszont a vágás szar. Csakúgy, mint a második részben, itt is vannak olyan durvaságok, mint hogy egyik pillanatban Shia még esett le egy házról, piheg sérült testével, a másikban már fut a földön, vagy amikor egyik pillanatban még egy kidőlt felhőkarcolóban szenved a csapat, a másikban már lejutottak. Jó, legyintsünk.
Pozitívum, hogy a humor heroldozás kicsit oldódott a második részhez képest. A humorosnak szánt figurák valamivel jobbak, mint az idétlen páros a kettőben, de azért nem estem hasra.
Sztorimélységet nem igazán kell keresni, de ezt tudtuk az első két rész alapján. Megan távozásának elmesélése öt percben engem speciel nem zavart, belefér simán egy fiatal srácnál, hogy hirtelen ábrándul ki a Nagy Szerelemből. Engem nem zavart az elején a nagy amerikai holdraszállás ajnározás sem, viszont tény, hogy a film eleje nagyon vontatott. A csavarnak szánt részek nem valami furmányosak, csak a hülye nem sejti őket. Viszont, és ez a legfájóbb számomra, a logikai bakik mellett van egy nagyon komoly történetbeli deus ex.
SPOILER
Ugyebár Optimus Prime oldja meg a végén a filmet. Csakhogy OP már egy és háromnegyed óránál is meg tudná oldani a problémát. Michael ekkor elgondolkodott: mit is csináljon, hogy mééég legyen film meg transformerek meg látvány meg pöff. Hát repüljön bele OP egy kidőlt felhőkarcolóból csüngő kötelekbe (!?), amelyekbe jól akadjon bele, mint egy pókhálóba (!!), és ne tudjon belőle magától kiszabadulni (?), ne jusson eszébe, hogy simán átváltozik kamionná, elkezd leesni, és visszaváltozik repülővé (??), repair botokra legyen szüksége a szabaduláshoz, akik történetesen fél óráig szöszölnek (!). Ez után sikeresen megszabadul, és folytatja a sztorimegmentő tevékenységét.

Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides
Maanji pontszáma: 5/10
Ez a film volt a legnagyobb csalódás a háromból. Sajnos előtte egy baráttól azt hallottam, hogy jó ez, visszatértek az első részhez, egyszerűbb a történet, Jack nem annyira béna, hanem villant valamint abból, hogy tud is, meg ilyenek. Emellett ebben végre nincs Keira, aki sajnos alapból -2 pont nálam minden filmben. Mondom akkor ez nem lehet olyan rossz.
De az volt.
Én mindenevő vagyok Johnny Depp-pel kapcsolatban, és tény, hogy ezt a franchise-t ő viszi/vitte a hátán végig. A karakter zseniális, jól játssza, ahogy az előző részekben is, ezzel nincs gond, de itt vége szakad a film pozitívumainak.
Ja, nem, azt még mindenképp meg kell említenem, hogy Penelope Cruzt is kedvelem, viszont haragszom, hogy ebbe a filmbe elfogadta a felkérést. Amikor Jacket utánozta minden mozdulatban a film elején, na az menő. Geoffrey Rusht is kedvelem, de a Király beszéde után ezt látni szinte sírtam.
A sztori tényleg egyszerű, mint a faék, túlságosan is. A párbeszédek is. A motivációk elég szánalmasak. Ha nem tudunk valamit megoldani, mert logikai bughoz vezetne, hozzunk be egy szereplőt, aki majd megoldja. A film elején Jack semmit nem tud a Fiatalság Forrásánál elvégzendő rituáléról, egy darabig az a téma, hogy megpróbálja kiszedni az infót mindenkiből és összetenni, de a rendező valahol középen ezt megunta, és onnantól kezdve minden szereplő pontosan tudja, mit kell csinálni ott.
A spanyolok szerepe egyszerűen nevetséges. Papírmasé figurák, akiket toljunk be három ponton a filmbe, hogy legyen motiváció sietni (?!) és legyen valamiféle ellenfél (?), akikről a végén megtudjuk, hogy SPOILER rettentő vallásosságuk miatt még véletlenül sem akar egyikük sem inni a forrásból, hanem el akarják pusztítani a helyet (?!). Blöe.
Azon pedig hangosan felröhögtem, amikor a pap nevet adott a szirénnek.

Harry Potter and the Deathly Hollows pt. 2
Maanji pontszáma: 8/10
Amikor kijöttem a moziból, azt mondtam, hogy a nyolc HP filmből ez volt a legjobb. Persze zárófilmnek könnyű, legfőképp azért, mert le lehet zárni rendesen, tehát van benne katarzis és levezetés. De nemcsak emiatt volt jó ez. A látvány kiváló, szinte már túlzás, a 3D itt valóban hozzáadott az élményhez. Viszont ellentétben némelyik másik résszel itt nem éreztem azt, hogy a könyv nélkül szétesik, érthetetlenné válik a film. Kiválóan adagolták a sztorielemeket, azt hagyták ki, amit kellett, azt erősítették meg, amit kellett, szájbarágós a csavar, viszont legalább érthető, gördül a történet, élnek a karakterek, fokozódik a feszültség szépen, majd tetőpont, majd levezetés.
Snape visszaemlékezései valami zseniális. Mondjuk Alan Rickman egyébként is profi, és jól is áll neki ez a szerep.
És a zene! Na, az aztán igazán odaillő, annyi, amennyi kell, se több, se kevesebb.
Picit morogtam, hogy szegény Bellatrix ennyire egyszerűen le lett rendezve, viszont az meg szintén zseniális, mikor Helena Bonham Carter eljátssza, hogy ő Hermione Bellatrix alakjában! Meg picit morogtam, mikor a végefelé az erdőben Harry az édesanyjával és a halottakkal beszélt, na az vontatott és hosszú volt, túlmagyarázós és túl nyálas, ráadásul többször elmondták ugyanazt másképp, plusz nekik nem állt jól az a vontatott, tagolt beszéd, mint Snape-nek.
De kb. ennyi.

Namármost. Miért működik az egyik film, és miért nem a másik? Kb. pont azért, ami egy írást jóvá tesz:
1. Motiváció: legyen világos és hihető, ki mit miért csinál, ezek konfliktusa legyen valódi.
2. Logikai bakik: na, ezek ne legyenek. Azért dolgoznak q sokan egy filmen, hogy észrevegyék. És ne legyen deus ex machina sem, ha lehet, mert gyengíti a sztorit.
3. Párbeszédek: hihető, élő szövegek kellenek. Ami nem lóg ki a szereplő szájából. És ne generáljunk felesleges jeleneteket felesleges, de a rendezőnek tetsző párbeszédek miatt. A T3 és a PotC hemzseg a rossz párbeszédektől.
4. Humor: ez nyilván szubjektív, és simán lehet, hogy az amerikai gyerekeknek tetszik az, ami nekem nem. De azt gondolom, hogy egy filmben, ha a célközönség, a téma vagy a zsáner miatt kell, kétféle humor lehet: az egyik a céltalan, tegyünk-ide-valami-vicceset-hogy-legyen-benne-humor, a másik az, amelyik a megfelelő helyen a megfelelő időben a történetet, a karaktereket erősíti vagy a feszültséget oldja. Ez utóbbinak a legjobb példája az Inception c. filmben van, több is. Számomra az az etalon a humorban: nincs túlzásba vive, csak ott fordul elő, ahol kell, ott viszont üt. Ezzel szemben mind a T3ban, mind a PotC-ban vannak öncélú, bárgyú poénok, gagek, nem is kevés. (Amúgy a T2 magasan viszi a pálmát.) A HP7/2-ben is akad pár, de jóval kevesebb, és ott találhatunk olyan beszólást is, ami jól el van helyezve, és hozzáad a filmhez.
+1: Nem baj, ha egy filmnek jó a tempója, van lüktetése. A HP7/2-ben jól adagolták egymás után az akciódús és a lassú jeleneteket. Ez nem kell feltétlenül így legyen, nyilván működik a teljesen pörgős akció és a lassan kibontakozó dráma is, viszont az nem működik annyira, amit a T3ban tapasztal az ember: másfél óra vontatottság, utána egy óra brutálpörgés. A PotC-ről inkább nem is beszélek ez ügyben.

Végszóként elismerem, hogy az összehasonlítás egy dologban sántít. Nyilván könnyebb egy jó könyvből jó filmet csinálni, mint nulláról forgatókönyvet írni. Viszont ez nem mentség. Tessék tisztességesen megírni, a teremburáját!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése