2011. október 10., hétfő

Várótermi élmények + dagadt máj

Az ember felhívja a szakrendelést, ahová beutalták. Kér időpontot. Két hónappal későbbre adnak neki. Szépen beírja a naptárjába, nehogy elfelejtse két hónappal később. Nem felejti el. Elmegy a rendelésre a megadott időpont előtt negyed órával, hogy biztosan ott legyen időben. Megérkezik a váróterem fehér falai közé, ahol van vagy negyven szék, de csak 1-2 üres. Az ember bátortalanul leül az egyik üres székre, és azzal nyugtatja magát, hogy ugyan, a többiek biztos egy másik rendelésre jöttek, egy másik ajtónál várnak.
De nem.
Elérkezik a megadott időpont, eltelik negyed óra. Az emberek sorra mennek be azon az ajtón, amelyiken nekünk is kell, és szép lassan belenyugszunk abba, hogy mindenki oda vár, és tényleg legalább egy óra a csúszás.
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy mindez természetesen munkaidőben, hiszen az orvos is akkor dolgozik (nyilván), ami azt jelenti, hogy vagy szabit vesz ki az ember, vagy megpróbálja betegszabiként megoldani, tehát rosszabb esetben még a háziorvoshoz is el kell menni.
És akkor végre bejut az ember, megvizsgálják, előjegyzik egy két hónap múlva esedékes vizsgálatra, kap időpontot, felírja a naptárba...
Ehh...

De legalább a májam dagad. Az embereknek tetszik a The Witcher 2 lokalizációnk. Csak nehogy megnagyobbodott májjal is orvoshoz kelljen mennem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése