2012. december 27., csütörtök

Peace, love, gingerbread

Elég jó eséllyel ez az utolsó postom az évben, de mivel az egyik teamemben én vagyok bent egyedül, a másikban pedig hárman lézengünk, gondoltam, adok egy kis életjelet.
A karácsony szuperül sikerült, célba találtak az ajándékaink. Számomra ez mindig fontosabb, mint hogy mit kapok, és nagyon igyekszem mindig sokat gondolkodni azon, kinek mit.
Idén is jutott egy kicsike kis időm kézzel készített ajándékra, arról majd lesz külön post. Szerintem egész jól sikerült. Plusz csináltam mézeskalács-házikót, idén először. Itt voltak akadályok és bonyodalmak, de leküzdöttem őket.

Persze amúgy a szokásos: én is szuper ajándékokat kaptam, emellett rengeteg fincsi dolgot ettem, leöblítve saját készítésű mézeskaláccsal:
...és persze rettentő sok zselés szaloncukorral, meg még mikulásról maradt csokikkal. Plusz az elmaradhatatlan karácsonyi narancstorta by Anyu.

Én is kaptam sok-sok szuper ajándékot, hasznosat is, szépet is, többségüket már beépítettem a mindennapokba, amit lehetett, összeépítettem (nagyon király lett):
Még van pár nap az évből, úgyhogy egyelőre nem kiabálom el, csak lekopogom: egész jól sikerült év volt ez. A többi összegzést majd januárban.

2012. december 21., péntek

A megfagyott világ

Nem vagyok elégedett az Évszázad trilógia második részével. Valami érthetetlen okból kifolyólag az első részről nem írtam a blogomon, vagy nem találom, de lényeg, hogy az tetszett. Sőt. Én nagyon szerettem olvasni a Katedrálist, annak folytatását, Az idők végezetéig-et is (amúgy ezekről nincs wiki szócikk magyarul, ami fura), de azt kellett mondanom A titánok bukása után, hogy jobb, mint azok.
Viszont a második rész már nem sikerült olyan jól. Spoiler.

2012. december 19., szerda

If Everyone Cared

Megint zene, ezúttal szöveggel. Eddig (/me hamut szór fejére) nem ismertem a srácokat, de note to myself: discography beszerzés asap.

Nickelback: If Everyone Cared

From underneath the trees, we watch the sky
Confusing stars for satellites
I never dreamed that you'd be mine
But here we are, we're here tonight

Singing Amen, I, I'm alive
Singing Amen, I, I'm alive

[Chorus:]
If everyone cared and nobody cried
If everyone loved and nobody lied
If everyone shared and swallowed their pride
Then we'd see the day when nobody died

And I'm singing

Amen I, Amen I, I'm alive
Amen I, Amen I, Amen I, I'm alive

And in the air the fireflies
Our only light in paradise
We'll show the world they were wrong
And teach them all to sing along

Singing Amen, I, I'm alive
Singing Amen, I, I'm alive
(I'm alive)

[Chorus x2]

And as we lie beneath the stars
We realize how small we are
If they could love like you and me
Imagine what the world could be

If everyone cared and nobody cried
If everyone loved and nobody lied
If everyone shared and swallowed their pride
Then we'd see the day when nobody died
When nobody died...

[Chorus]

We'd see the day, we'd see the day
When nobody died
We'd see the day, we'd see the day
When nobody died
We'd see the day when nobody died

Most hallgatom 11-edszerre.

2012. december 18., kedd

Bilbó és a hét... ööö... tizenhárom törp(e)

Nekem tetszett a Hobbit.
Igen, elfogult is vagyok, bár nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Anno természetesen olvastam A babó c. könyvet, de a "Mi lapul a zsebikéjében?"-en kívül nem sok maradt meg belőle. Nem rajongok Tolkienért, bár elismerem a szerepét és a világalkotási zsenialitását. Ennek ellenére ferde szemmel néztem a hírekre, miszerint abból a kábé nyolcvan oldalas kis könyvecskéből készítenek egy trilógiát.
Azt kell mondjam, jól tették. Spoiler.

2012. december 17., hétfő

Maronne, battle pet master

A hétvégén végre 25-ös szintűek lettek a battle petjeim, úgyhogy most már autentikusan írhatok a battle pet systemről.
Ha az ember túljutott azon, hogy pokémon-klón meg nyuszikák harca meg fúúúúúj, akkor tulajdonképpen egy remek kis game-in-the-game játékot kapunk. Egészen olyan a rendszere, mint egy jó kis gyűjtögetős kártyajátéknak. Ugyanúgy megvan a gyűjtögetés öröme ritkasággal, belátható de nem egyértelmű mennyiségű megszerezhető pettel, és ugyanúgy megvan maga a játék alapvetően egyszerű de mégis taktikai harcot lehetővé tevő szabályokkal, minimális véletlenszerűséggel, újrajátszhatósági faktorral.
Miről is van szó? A Magic: The Gathering öt színe helyett itt tíz "színt", azaz tíz pet-típust kapunk, ezek szépen körbeütik egymást. Két dimenziója van ennek: a típus határozza meg, mennyire vagy ellenálló mások támadásával szemben, és a képességed típusa határozza meg, mennyire vagy hatékony a másik ellen.
Emellett van három alapképesség:
  • gyorsaság: ez határozza meg, hogy ki kezd egy adott körben (ja, mert körökre osztott játékról van szó)
  • erő: ettől sebzel nagyobbat
  • életerő: ez az, ami ha elfogy, akkor baj van.
Nyilván a gyors peteknek nincs annyira ereje és életereje, az erős petek szinte sose kezdenek harcban, stb. Szóval elég jól ki van balanszolva.
És akkor minden petnek van összesen 6 darab képessége, de 3 sloton, tehát minden csata előtt el kell dönteni, melyik 3 képességét használjuk.

Mi ebben a taktika, kérdezhetnénk? Hát az, hogy nem 1v1 van, hanem 3v3, azaz egy három petből álló csapatot kell alkotni, és ezeknek kell úgy szinergizálniuk vagy úgy összeállniuk, hogy lehetőség szerint minél több mindenre fel legyél készülve. A peteket lehet cserélni a csatában, tehát ha látjuk, hogy egy undeaddel állunk szemben, akkor lecserélhetjük a humanoid petünket mondjuk egy critterre - a hátrány ugye annyi, hogy azt a kört buktuk, mert akkor a csere a cselekedetünk a körre.
És akkor persze vannak olyan pet-képességek, hogy két körig bepókhálóz, és nem tudsz petet cserélni... szóval mindenre van taktika.

Mi a cél?
  • Gyűjtögetés: vannak achievementek arra, hogy minél több petet gyűjts össze, de ez egyre nehezebb lesz, mivel vannak olyanok, amelyek pl. csak nyáron jelennek meg, csak esőben vagy csak server restartkor... Én 221 petnél tartok a több mint 600-ból, de ez még csirke, gyúrni kell.
  • A világ meghódítása: ez amúgy is mindig cél, de itt gyakorlatilag a pve-t jelenti, azaz azt, hogy a világon elszórtan élő battle pet tamer-eket legyőzzük. Nekem az a tapasztalatom, hogy itt mivel pontosan tudod, kivel fogsz szemben állni, ezek nem igazán jelentenek kihívást, mert össze tudsz állítani pontosan olyan csapatot, amely a leghatékonyabb azok ellen.
  • Igazzy csata: szerintem ez a végső cél, azaz a pvp. Itt jön ki igazán a csapatösszeállítás, a taktika és az egésznek a szépsége és finomsága. Itt nem tudod előre, mivel fogsz szembekerülni, és úgy kell felkészíteni a csapatot, hogy minél többféle ellenséges csapatra jó legyen.

Az én ultimate csapatom jelenleg:

Mandulka Marabu Mazsola
 Azért annyira jók, mert három különböző típus (humanoid, elemental, undead), viszont a képességeik nagyszerűen szinergizálnak egymással. Gyakorlatilag az a lényeg, hogy mindenkit lefagyasztok, és utána brutálnagyot sebzek beléjük. Ha mechanical-ok, akkor még többet. Kiegészítésnek pedig van egy-egy képességem a magic és a flying petek ellen.

2012. december 13., csütörtök

A tablet és a modem

Na, az történt, hogy anyunak vettem karácsonyra egy WayteQ xTAB-70dc tabletet (előre megkapta, hogy tudja használni). És ebben a pillanatban az univerzum összeesküdött ellenünk, hogy ehhez a tablethez márpedig nem fogok tudni internetet csatlakoztatni.

2012. december 11., kedd

Santa Challenge

Minden évben, így most is van céges vetélkedő Mikulás alkalmából, gyakorlatilag egy csomó fejtörőt kell megoldani, és ezek ilyen zipbe csomagolt zip fájlokat nyitnak meg, a jelszót kell kitalálni mindig.
Az idei viszont azért különleges, mert nem a legelső megfejtő kapja a nyereményt, hanem a helyes megfejtők között kisorsolják - így van esélyem!

Viszont elakadtam a 10-es feladványnál (a 13-ból). Mérhetetlen gonoszságom arra vitt, hogy kitegyem ide, hátha valaki csupa jószívből segít...

A feladvány ennyi:
1 2 3 7 10 11 12 17 20 21 22 23 27 40 41 42 43 ? ? ? ? ? ?
A hat kérdőjel helyén álló számokra van szükség a megfejtéshez. Segítségként ezt a stripet kaptuk:
Amennyiben nem látható a szöveg rajta:
- Susie, what's wrong?
- U shouldn't ask, u should know it.
- I sorry, she was not that good in bed as u.
- What?!
- Susie, u are my only love and I shouldn't have done it. But she looks so much hotter than u that I couldn't resist.
- It's u and I, that's what I cant' deal with.

A helyes megfejtők között vállveregetést sorsolunk ki. Beküldési határidő: ma 17:00.

2012. december 10., hétfő

Success

Céges party, örülünk egy release-nek. Szónok emeli pezsgős poharát:
- Let's raise our glasses to this success!
Mire kolléga, közepesen halkan:
- Eddig volt a suck, most jön a szesz...

2012. december 6., csütörtök

Hóesés-hangulat

Most, hogy leesett a hó, és a hegyvidék tündérvilággá változott, nagyon előjött a karácsonyi hangulatom. Sütöttem is gyorsan mézeskalácsot, meg feltöltöttem az adventi kalendáriumot, és már csak a hangulatzene hiányzott. De most ezt is megtaláltam:
Amúgy most találtam meg azt is, amikor boldog karácsonyt kívánnak, ami nagy fun.

2012. december 4., kedd

Felhőatlasz

A Cloud Atlas jó film.
Már csak azért is megéri megnézni, hogy az ember lássa, mennyire jól el lehet maszkírozni embereket, de ugye egy magamfajta szájfilnek egyáltalán nem okozott gondot a felismerésük. Erről rengeteg kép van a neten, álljon itt egy mintaként:
Zseniális. És a legjobb Hugh Grant törzsi feje, hehe.
Naszóval a film persze nem ezért jó, bár továbbra is mondom, már önmagában ez, hogy mindegyik színész több szereplőt alakít, nem semmi. Mindenkinél csillog a színészi játék, mindenkinél le a kalappal. Tom Hankset egyébként is kedvelem, nem a Forrest Gump, hanem nagyon sok minden más miatt, Hugo Weaving elképesztően profi, mint mindig, és van egy új kedvencem is: Jim Sturgess. Mondjuk ha gonosz akarok lenni, akkor neki jobban áll a jövőbeli maszk, mint a saját feje... hehe.
A könyvet nem olvastam, de a film szerintem nagyon jól sikerült. Féltem tőle, hogy a túl sok idősík miatt majd érthetetlen lesz az egész, de egyáltalán nem ez a helyzet. Mondjuk 172 percben van is mit elmesélni, nem mondom, de szépen ki van bontva mindegyik szál, és a vágások zseniálisak. Sokszor fordul elő, hogy egy szereplő mond valamit, de közben már egy másik idősíkban levő képeket látunk, és a szöveg tökéletesen ráillik arra a szitura is.
Mert ugye ez a mondanivaló (már a trailerből is kiderül, úgyhogy remélem, nem spoiler): hogy a cselekedeteinket befolyásolja a múlt, de a cselekedeteinkkel befolyásolhatjuk a jövőt, és minden mindennel összefügg, meg sors, meg végzet, meg minden. Amely téma nekem ugye már elég rég óta kedves, úgyhogy ezt a filmet nekem csinálták (mondjuk ezt már a trailerből is tudtam).
Amúgy a neten természetesen rengeteg magyarázó szöveg meg idősík-tisztázó van, olvasgattam őket, szigorúan film megnézése után ajánlom, de nagyon érdekes.
Simán 8/10 legalább, de minél többet gondolkodom rajta, annál több.

2012. december 3., hétfő

Minden kuplében kanál

Szombat este az egyik szinkronsulis osztálytársam magánelőadásán jártam, és egészen különleges élmény volt. A címe "Minden kuplében kanál" volt, ami már önmagában elég szellemes szerintem. A kuplé a háború előtti és a két háború közti Magyarországon igen népszerű műfaj volt, de én esküszöm nem hallottam még ilyeneket, főleg élő előadásban. Eszméletlen cukik ezek a szövegek, mutatok egyet:
És tudjátok, mi a durva? Hogy az én osztálytársam előadása sokkal jobb volt, mint ez. Pedig "csak" a Pinceszínben volt, icipici közönségnek:
A kedvenc számom mondjuk nem a kalap volt, hanem A villamos - ez is az előadásmód miatt. A szövege itt található.

2012. december 1., szombat

Szerepjáték light

Tegnap ebédnél előkerült a szerepjáték mint téma, és hirtelen szívesen idéztem fel egy-két történetet, szereplőt, miegymást, de aztán este játszottunk Descent 2nd edition-t, és bizony azt kell mondanom, nekem ez most tökéletesen elég ebben a kategóriában.
A második kiadás ugyanis kiválóan javítja az elsőben nem annyira tetsző dolgokat: egyszerűsít a szabályokon, sokkal rövidebb egy-egy leülés, mert jelenetekre van bontva, és a karaktereknek van fejlődési lehetősége a kalandsorozat alatt.
Csapatunk klasszikus D&D modellt követ: ork nekromanta (nagyot üt távolról + hoz zombit), törp harcos (nagyot üt közelről), paplovag (kicsit üt távolról + healel) és tolvaj (kicsit üt távolról + tárgyakat szerez).
Az én karakterem Jain Fairwood, de tolvaj aspektusban játszom, úgyhogy én vagyok a csapat "tárgymenedzsere". Persze nem mindig remekelek ebben a szerepkörömben, de Throwing Knives-jaimmal azért előfordul, hogy kiszúrom egy ellenfél szemét.
Az egész rendszer nagyon jópofa, hogy egy-egy stage két részből áll, ha az elsőt elveszítjük, annak csak az a következménye, hogy nehezebb lesz a második rész, ám ha a másodikat elveszítjük, akkor az Overlord, azaz az a játékos, aki a mesélő szerepét tölti be és a szörnyeket irányítja, valami tápot kap. Tegnap például ezt:
Ami elég táp neki és elég rossz nekünk...

A kockadobás persze jelentős szerepet játszik a Descentben, de mondjuk az akciódúsabb szerepjátékos mesékben is, szóval nem érzem annyira borzasztónak. Azt már annál inkább, hogy néha bődületesen szarul dobok. De mondjuk tegnap meg nem, szóval a végén azért csak győz a statisztika...

Mindenesetre még elég sok kaland áll előttünk, mire végzünk a teljes történettel, és ez engem örömmel tölt el, mert még egyáltalán nem untam meg, sőt.

2012. november 28., szerda

Jóhiszemű, nem függő

Amúgy mostanában volt még egy dolog, ami felbosszantott.
Kaptam ajándékba egy kaparós sorsjegyet, azt a fajtát, amelyiket pl. a postán lehet kapni, párszáz forint, és vicces lekapargatni. No, el is játszottam vele, és ami még meglepőbb, nyertem is 500 forintot. Betettem a táskámba, hogy majd beváltom.
Persze elfelejtődött, úgyhogy ott lapult a táskámban egy hónapig, mikor is mentem megint a postára, és eszembe jutott. Nyújtom a néninek, hogy beváltsam, teszi a vonalkód-leolvasó alá, csippan, semmi. Megnézi, majd azt mondja:
- Ezt már nem lehet beváltani.
Kérdezem én, hogy ez hol van ráírva.
- Hát nincs ráírva, hanem amikor elviszik a főnyereményt, akkor vége van annak a sorsjegynek.
Kérdem én, hogy erről hogyan tudok értesülni.
- Hát az ki van hirdetve itt.
Kérdem én, ha nem járok gyakran postán, akkor én mint jóhiszemű, egyáltalán nem függő szerencsejátékos, mit tudok tenni.
- Hát be kell váltani azonnal.
Ja, persze. Nem mintha azon az 500 forinton múlna, de ez azért így nekem nem igazán kielégítő vásárlói tájékoztatás.

Amúgy utólag megnéztem a hátulján lévő szöveget, és ezt írja: "A nyereményigénylés benyújtásának határideje az egyes sorsjegysorozatok értékesítésének lezárását követő 15. nap, melynek időpontját az SzZrt. közzéteszi."
Szóval végül is furmányosan rajta van, de ebből én sose jöttem volna rá, hogy az efféle sorsjegyeket csak úgy befejezik, és ez nem éves, hanem akár havi dolog.

2012. november 27., kedd

Búcsú Sheinától

Eladtam a Kiválasztottak kártyáimat.
Eszméletlenül sokat gondolkodtam rajta, és amikor először kerestek meg ez ügyben, akkor nem is mentem bele. Tíz évvel ezelőtt kb. napi szinten játszottam ezzel a gyűjtögetős kártyajátékkal, hetente-kéthetente jártam versenyre, és 2002 körülig, amikor is teljesen abbahagytam, elég szép gyűjteményt sikerült összeállítanom (nem önálló teljesítménnyel). Egyetlen lap hiányzott az összes közül.
Szerettem játszani ezt a játékot, már maga a paklialkotás is a játék része. Ráadásul az akkori kedvenc világom szereplői kerültek a lapokra, úgyhogy megvolt az a bizonyos plusz, amely miatt még inkább hangulatos volt.
De mikor másodszor kerestek meg, hogy adjam el a kártyákat, akkor hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, belemegyek. Miért?
1. Mert négy éve elő sem vettem a mappákat.
2. Mert a világ, amelyhez kapcsolódik, már nincs a szívemben.
3. Mert versenyre sosem fogok elmenni, ha pedig otthon szeretnék játszani, akkor kinyomtatom a lapokat a hivatalos honlapról.
4. Mert úgy érzem, hogy akinek adtam, az igazi gyűjtő, és jól fog bánni a lapokkal.
5. Így visszakerülnek a verseny vérkeringéséből kiesett lapok a forgalomba.

Emlékként ott van a falamon Hania Cíh Cyuhann képe eredetiben, amely az első képem Rene-től (aki a Se vas, se tűz c. regényem borítóját is készítette).
Itt pedig belinkelem a valaha volt kedvenc lapomat, Sheinát. Versenygyőzelemért lehetett kapni, le volt pecsételve, és csak a pecsétessel lehetett versenyre menni. Harcművészes pakli, legjobb!

2012. november 26., hétfő

Visegrád

Hétvégén Visegrádon jártunk. Az idő ezúttal nem nekünk kedvezett, de attól még felmentünk a Fellegvárba, és végignéztük a panoptikumot, a vadászkiállítást, és lenéztünk a magasból a Dunára, ami még így, hogy a ködben szinte csak sejlett, gyönyörű volt.


Közben kiderült, hogy a műemlékvédelmi hivatal korábbi formájában megszűnt (ami baj is meg nem is), és valami van, de akár lehetne jobb is. Ha valaki megkérdezne, hogy szerintem hogy kéne ezt csinálni, lennének ötleteim. :)

2012. november 23., péntek

I'm only half evil

Tegnap kaptam egy zseniális ajándékot Essztől! Annyira örültem neki! Aki olvasta a Se vas, se tűz c. könyvemet, az érti.

Annyira jó, hogy még az arca is gonosz meg a szeme is nagy! Végre mindenki láthatja, hogy nem én találtam ki a gonosz elfeket.

2012. november 22., csütörtök

Übervacsi

Most, hogy beteg vagyok, és itthon ülök, bezzeg van időm blogolni, hehe.
Node a lényeg, mutatom a szegény betegnek készített über-vacsorát:
<3<3<3<3

2012. november 21., szerda

ThinkGreedy

Fel vagyok háborodva, és ezennel le is iratkozom a thinkgeek.com hírleveléről. Jött az infó, hogy most 75 dollár fölötti rendelés esetén ingyenes a szállítás, mondom, egyébként is olyan bazidrágák (kábé 500%-os haszonkulccsal dolgoznak az előállítási költség és eladás viszonylatában), de ha már ideszállítják ingyen, akkor körülnézek.
Találtam is egy csomó dolgot, amit tök szívesen megrendelnék, köztük például ezt is:
Mindig jól jön egy kis optimizmus alapon.
Szépen összeszedtem 100 dollárnyi rendelnivalót, írom a címet, checkoutolnék, erre nézem, hogy a végösszeg 179 dollár. Mondom mivan?!
Keresgélek, olvasgatok, és valahol egy jól eldugott mellékoldalon megtalálom, hogy ez az egész akció csak az USÁn belüli rendelésekre érvényes. Én meg fizessek 79 dollárt a szállításért (???). Hát lócitrom nekik!

2012. november 19., hétfő

Ó padawan, padawanom

Mától van padawanom is... Szerintem remek rendszer nálunk, hogy minden újonnan érkezőhöz rendelnek egy embert, akitől kérdezhet, meg aki megosztja vele az általános infókat. Most, hogy már kicsit több mint egy éve vagyok a cégnél, én is kaptam egy újoncot.
Igazából örülök neki, szeretem csinálni. Anno, mikor az előző cégemtől eljöttem, előtte volt egy hónapom, hogy betanítsam az utódomat. Én csináltam meg az összes tréninganyagot, mert nem volt semmi korábban, készítettem neki handoutokat, vázlatokat, és szépen megmutattam neki mindent.
Hónapokkal később felhívott, és megköszönte, hogy én tanítottam be. Azt mondta, most már látja, milyen a betanítás egyébként a cégnél, és hogy úgy esélye sem lett volna megmaradni ott, és még kétszer hálálkodott, és ez tök jól esett nekem.
Remélem, most is jó "buddy" leszek, bár most nem csináltam handoutot.

2012. november 17., szombat

Instabil energiák

Úgy tűnik, át fogok szokni a hétvégén írásra, mert hétközben egyszerűen nem megy. A munka rengeteg (és ez dec. 13-ig még így lesz, akkor van a nagy leadás), tehát a régi jó kis ebéd utáni szösszenetek, mint a mellékelt ábra is mutatja, akadoznak. Az agyam teljesen kimerül a nap végére, úgyhogy este kb. arra van energiám, hogy nézzek valami filmet vagy sorozatepizódot, és ha szerencsém van, akkor nem alszom bele. Most is kedden írtam utoljára, pedig sok minden történt: szegény Ufó helyett most már új autóval járunk dolgozni, megismerkedtem egy új bankkal belülről, újra követem Jack Bauer sorsát (vélemény majd a szezon végén), meg ilyesmi.
Asszem, mondtam már, de amúgy megfigyeltem, hogy az élet nem törekszik a kiegyensúlyozottságra. Például a történések sűrűsége mindig szakaszos: sokáig semmi, aztán egyszer csak, csőstül minden. Nem mintha baj lenne, csak vicces. Lehet, hogy azért csinálja, hogy az embert magát kibillentse a kiegyensúlyozottságból? Ami stabil, az mozdulatlan, úgyhogy csak akkor lesz valami, ha instabillá válik. Micsoda ellentmondás!

2012. november 13., kedd

Picinke

Az erkélyünkre jár egy igen pofátlan cinke. Egyrészt nem hagyja lefotózni magát, ami már eleve pofátlanság. Amikor meglátom, ott illegeti magát, de mire a szemem elé kapom a fotógépet, lusta szárnylebbentéssel elrepül. Másrészt a kitett magok helyett a hibiszkuszom gyökerét eszi, úgyhogy be fogom szedni a hibiszkuszt.
Viszont mégis nagyon kedves nekem ez a madárka. Tök vicces látni, hogy szegény már szeptemberben elkezdett gyúrni a télre, és degeszre tömte magát kajával, hogy mindjárt hideg lesz, és mivel még mindig nincs hideg, viszont van egy csomó étel, annyira dagi, hogy alig bírja fenntartani magát a levegőben. Persze majd lefogy... és akkor talán a magokat is megeszi.
Egyszer úgyis lefotózom!

2012. november 10., szombat

Valami Amerika

A minap utaztam a négyes-hatos villamoson, épp nem olvastam, mert csak pár megállót mentem, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a velem szemben álló lány hozzám beszél.
- Mit ábrázol?
Mire egyáltalán felfogtam, hogy tényleg engem szólított meg csak úgy, meg hogy egyáltalán mire gondolhat, addigra pontosított:
- A fülbevalód.
És kinyúlt, se szó se beszéd megfogta a fülbevalómat, és közelebb hajolt, hogy megnézze. Sűrű meglepődések és pislogások közepette sikerült kinyögnöm, hogy:
- Egy sárkányt.
- Aha, tényleg. Tök jó, hol vetted?
Ha már ennyire közvetlenül viselkedett velem (én speciel még a villamoson idegenekkel való tegeződéssel sem igazán értek egyet), akkor szemérmetlenül benyomtam a reklámot, aztán gyorsan leszálltam.
Remélem, azért ez nem általános jelenség.

2012. november 5., hétfő

Back in business

Back in business, ahogy szokták mondani. A semmittevés is jó, de csak egy darabig. Telve vagyok energiákkal, szerencsére van is mit csinálni, úgyhogy minden a legnagyobb rendben. A munkahelyemen megvárt a munka, de annyira nem halmozódott fel, hogy alámerüljek, szépen evickélek a tetején.
Közben várom a Cloud Atlast, felháborító, hogy nálunk csak nov. 22-én jön. Addig is az ínséges időkre való tekintettel megnéztem a Total Recall remake-et, ami egészen korrektre sikeredett: sztori kb ugyanaz, látványvilág eszméletlenül meg lett dobva (a Big Ben a brutálronda betontömbök között zseniális!), színészek teljesen rendben voltak - gondolom sokaknak még jobban is tetszett Kate Beckinsale...meg mondjuk Colin Farrellnek azért gazdagabb a színészi eszköztára és az arcmimikája, mint Schwarzinak.
Egy ordenáré nagy baki volt benne, amit nem is értek, hogy nem vettek észre, mindjárt utánaolvasok, hogy ezt mennyire fájlalják a neten... Tizenhét perc az utazás, és tizenöt percre állítja a bombát, mégis célhoz ér a The Fall... De ezt nagyvonalúan elnéztem, mert a többi apróságra odafigyeltek.
Egy megnézést simán megért.

2012. november 4., vasárnap

So say we all

Rég volt ennyire pihentető hosszúhétvégém. Tényleg nem csináltam semmit, csak olvastam, csináltam halloweeni töklámpást, kirándultunk egyet a Pilistetőre, és Battlestar Galacticát néztem: kicsit megkésve bár, de én is befejeztem végre ezt a sorozatot. Spoiler.

2012. október 31., szerda

Ínyenckedés

Egy kis gasztro - az alábbi választható menü volt Parádsasváron a hotelben:


Péntek
Ananász pármai sonkával

Palócleves

Pulykamellfilé tejszínes színesborsmártással, habos burgonyapürével
Kéksajttal töltött champion gomba saját levében párolódva
Szarvasgerinc burgundi módra, rizzsel
Halfasírt párolt zöldségekkel

Citromos kosárka

Rosé


Szombat
Zöldségek koktél mártogatóssal

Eperleves rózsaborssal
Kapros legényfogó leves

BBQ sertésoldalas rozmaringos tepsisburgonyával
Spanyol marhahúsgolyók paradicsomos mártással, illatos rizzsel
Penne carbonara
Fokhagymás sült pisztráng grillezett zöldségekkel

sacher torta
Ribizlitorta
Profitterol

Olaszrizling


Vasárnap
Norvég lazacfilé tzatziki salátával

Újházi tyúkhúsleves
Erdei gyümölcskrémleves

Óvári sertéskaraj rakott pékné burgonyával
Háromsajtos polentarolád erdei gombával
Aszalt gyümölcsökkel töltött pulykarolád mandulás rizzsel
Naphal filé grillezett zöldségekkel és fokhagymás-snidlinges mártással

Ír krémtorta
Tripla csokitorta
Banános pastilla

Egri bikavér

2012. október 30., kedd

Gömbvariációk

Amúgy szombaton nyílt meg édesanyám kiállítása Solymáron:
Amellett, hogy szerintem ez most igazán jól sikerült bemutató, még van egy különlegessége: történetesen én nyitottam meg. Sose csináltam ilyet korábban, úgyhogy némi pánik után inkább leírtam a gondolataimat, és felolvastam. Michael Crichtontól idéztem, és igyekeztem nem hagyományos megnyitóbeszédet mondani. Ez a visszajelzések alapján sikerült.

2012. október 29., hétfő

Végre egy jó film

A Skyfall kiváló film, leszámítva az elején az idétlen sztorikezdést és a gyönyörű skót villa porig rombolását. Spoiler.

2012. október 25., csütörtök

Nem Ewing

A négy nap pihenés közben kiolvastam még egy blogot is. On the fly olvasok párat, de ez más volt. Nagyon sokat segített, holott nem történt más, mint hogy a saját gondolataimat láttam sokkal jobban megfogalmazva, sokkal humorosabban és élvezetesebben leírva. Egy-két eltérés volt csak, ezek mind a másfajta kiindulási alap miatt, mégis erőt adott a folytatáshoz.
Köszönöm, Ellie!

2012. október 24., szerda

Őszi pihenés

Na, ilyen is rég volt, hogy egy hétig nem írok. De mentségemre szóljon, nagyon jól éreztem magam. Legalábbis a hosszú hétvégén, mikor is elvonultunk a Mátrába egy gyönyörűszép hotelbe, kirándultunk, wellnesseltünk, pihentünk ebben az elképesztő őszben, Parádsasvár megbúvó kis ékszerdobozában.


Az ételek fantasztikusak voltak (ettem sült pisztángot, én!), itt írok róla. A szakács hihetetlen arc, mindig mondta, hogy kóstoljunk meg mindent, mert holnap már más lesz a menü, és nem lesz rá alkalmunk...
Rengeteg gombát láttunk az erdőben, és végre gyakorlati hasznát is találtuk a HungiFunginak, a legjobb gomba-appnak!
Ha már appok, akkor végre sok sikertelen keresés után megtaláltam a megfelelő turistatérkép-appot is, Locus a neve, és a magyar térképre kell állítani, onnantól soha többé semmi esélye, hogy az ember eltévedjen egy magyar erdőben. Zseniális!
Szombaton egy röpke ötórás, csudaszép kirándulást tettünk Parádsasvár körül, fel a piros csíkon, át a hegygerincen a kék kereszttel, végül le a piros kereszten és haza. Sose láttam még október közepén ennyi zöldet, de szemkápráztató volt a sok sárga és barna is.
Vasárnap megnéztük az éppen megnyitott, jelentős EU projekt keretében megújult Siroki várat, amely szintén nagyon tetszett.
Hétfőn pedig fellátogattunk a Kékestetőre, nehogy már kimaradjon.

Képek később, addig is work.

2012. október 17., szerda

Egy Morgena-papnő emlékei

Szóval ott tartottam, hogy vasárnap tíz éves találkozót ünnepeltünk. 2002-ben, október 1-én, az Astoriánál lévő McDonaldsban született meg Aurun Sora, a varázsló, aki aztán igen hősies bajtársa volt az én karakteremnek, Lathira Merritnek éveken keresztül. A csapatról több novellám is született, számos kalandon estünk át, néha szívtunk a sivatagban, máskor királyok fogadtak, és közben észrevétlenül megtudtunk egy csomó mindent magunkról és a világról.
Most, tíz évvel később elhoztuk a karakterlapokat, megtaláltam a kalandgyűjteményt, üzeneteket, térképeket, tp-cetliket, illusztrációkat, beszélgettünk, társasoztunk, hagyományosan "vancsikarcsit" ettünk, és én újfent megállapítottam, hogy azért nem játszom már szerepjátékot, mert már nem lehet úgy, mint akkor. Bizonyos értelemben elértük a téma maximumát, legalábbis én így éltem meg, kevesebbet pedig ennek ismeretében nem érdemes (számomra).
Félreértés ne essék, nem vagyok szomorú, sőt, ellenkezőleg: azt éreztem vasárnap, hogy szerencsés vagyok, amiért ismerhetem ezeket az embereket, és megoszthattuk egymással ezt az élményt. Köszi, Cailie, Vivi, Aurun, Triest és Mortoan!

2012. október 16., kedd

Amúgy

Asszem mindent elmond a mostani helyzetemről az, hogy ma belenéztem a Calendaromba, tele meetinggel, elkezdtem dolgozni, rám vártak többen azzal, hogy fejezzem be a részemet, hogy elengedhessünk egy transportot, és a soron következő meetingnél azt mondtam a kollégának, hogy bocsi, de most nem mennék be, majd elkérem a jegyzetét, hogy miről volt szó. Bólintott, elment a meetingre, én dolgoztam tovább, majd két perc múlva hívott telefonon:
- Amúgy itt mindenki rád vár, mert te adsz elő ma...

2012. október 11., csütörtök

Ricsi

Tegnap vendégünk volt Osváth Richárd bronzérmes paralimpiai bajnok kerekesszékes vívó. Semmit nem tudtam sem a paralimpiáról, sem a kerekesszékes vívásról, sem róla, de nem is ezért ültem be (bár sok mindent így is megtudtam, mintegy mellékesen), hanem mert csodálom azokat az embereket, akiknek akkora lélekereje van, hogy nemcsak együtt tudnak élni egy komoly sérüléssel, hanem ezáltal válnak igazán azzá, akik.
Ricsi dióhéjban elmondta az egész élettörténetét Szatmárnémetitől a bronzéremig, nem kellett nagyon kérdezgetni (néha előfordul, hogy a vendégek egy órányi kérdezgetéstől már megszeppennek, úgy érzik, nincs mit mondaniuk - na ő nem ilyen volt). Vidáman, viccelődve mesélt, közvetlenül válaszolt, elújságolt nagy terveket és műhelytitkokat, és neki még azt is elhittük, hogy egy sérült sportolókból álló társaság még vidámabb és közvetlenebb is, mint egy ép.

Kicsit ki is lógott a fáradt IT masszából a belőle áradó életerővel és életszeretettel.

2012. október 10., szerda

Hörcsög

Tegnap nagyon komoly és messzire vivő megállapítást tettem, aminek a felismerése lehet, hogy félsiker a továbbiakban. Ugyanis rájöttem, hogy én mások ötleteivel tudok jól dolgozni. Ez így leírva elég borzasztóan hangzik, de így van: ha valaki elmeséli az ötletét, akárcsak egy kis morzsát, akkor azt tovább tudom gondolni, meglátom benne a hibákat és a pozitívumokat, sziporkázom a járulékos ötletekkel, de elég távol tudom tartani magam tőle, hogy objektíven megítéljem. Bennem van a segítés pozitív érzése, a tanács adójának büszkesége, a kritikus éles szeme, és valami jó sül ki belőle.
Míg a saját ötleteimmel ezek egyike sincs, csak görcs, hogy nem bírok elég jó dolgot kitalálni, nem fog tetszeni az embereknek, bele fognak kötni, túl sablonos, mindenki megírta már... és futom a köröket, mint egy hörcsög, bizonyos gondolatoktól nem tudok szabadulni, míg másokat nem tudok továbbgondolni, és azt se bírom megítélni, hogy nem kéne-e sutba dobni az egészet. Ilyenkor jó lenne, ha ketten lennék, és meg tudnánk beszélni egymással a dolgokat úgy, hogy mindketten azt hinnénk, a másik akarja megírni végül a sztorit...

2012. október 9., kedd

Joviális lebegés

Múltkor azon gondolkodtam, hogy még életemben nem volt részem ilyen szép őszben. De tényleg. Ha minden ősz ilyen lenne, akkor korábban is kedveltem volna ezt az évszakot. Eddig általában az volt, hogy már önmagában az a tény, hogy ősz van, elegendő volt a nyomott hangulathoz.
Egy csomó minden nem jön össze mostanában, de furcsa módon még ez sem nyomaszt, ahogy szokott. Nem végeztem a nagytakarítással, körmömre ég a munka, befuccsolt a tanulás projektem, nem bírok legalább egyetlen könyvet happolni rukkolán, nem voltam a Mátrában, nem vagyok sikeres battle pet idomár (erről majd később külön), asszem, inkább nem is sorolom tovább, mert még megjön a hangulatom egy kis nyavalygáshoz.
De amúgy nem. Teljesen fura. A körülmények ellenére afféle joviális lebegésben vagyok. Egyik kollégám mondta, hogy kifejlesztett egy módszert arra, hogyan legyen gyors és hatékony.

"Nem gondolkodom, hanem csinálom."

Na, én is.

2012. október 7., vasárnap

2012. október 5., péntek

Eperkutyuskáim

Hihetetlen, de nem jutok odáig, hogy pár sort írjak, mégis így van, most is csak úgy préselem be két tennivaló közé, hogy közben azon pörög az agyam, mi mindent kell még csinálni hétvége előtt...
De most már nem halasztom tovább.
Tegnap négy éves "osztálytalálkozót" tartottunk a szinkronszínész-tanfolyamos társaimmal. Kilencen jöttek el a tizenkettőből, ami szerintem igen szép arány, és hihetetlen, hogy mindenki változott, de mégis mindenki ugyanolyan: a nevetések, a gesztusok, a közös emlékek annyira összekötöttek bennünket 2006 és 2008 között, hogy hiába találkoztunk legutóbb több mint két éve, ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk.
Anno azért jelentkeztem erre a tanfolyamra, mert tudtam, hogy ha nem tenném, később azon sápítoznék, hogy sose próbáltam meg a hangommal kezdeni valamit, holott a magam szégyenlős módján, a fürdőkádban még énekelni is szeretek, a szép beszédhez meg még több közöm van/volt mindenféle versmondó versenyekkel, színjátszó szakkörökkel (na, azok is megérnének egy mesét), miegymással.
Fel is vettek, el is végeztem a Hungarovoxnál, bár nem indultam el végül az úton, akár lehetett volna alternatíva a szinkronszínészkedés. A miliő, a feladat, a megismert emberek mind-mind nagyon tetszettek, a hiba a bizonytalansággal volt, ami akkor, 2008 környékén nekem nagyon nem hiányzott.
A társakkal viszont néha-néha összejárunk (egyesek gyakrabban), megbeszéljük a világ sorát, csiripelünk, mint a verebek, felidézzük a tanáraink legjobb aranyköpéseit, gesztusait és újra kacagunk, mintha el se telt volna közben ez az idő, mintha még mindig készülnénk a Bernarda Alba háza egyik részletének bemutatására, közben összekacsintunk, mert a világon senki más nem tudja, mit jelent az "Eperkutyuskám", és ez az egész annyira ottliki volt, hogy át lehetett érezni közben a világmindenséget.

2012. október 2., kedd

Meanwhile in Bangkok

Haragszom Paolo Bacigalupira (és nem azért, mert a neve kiejthetetlen). A hiúság bűnébe esett.
A felhúzhatós lány kiváló könyv, 98%-ig - aztán jön az epilógus, ami nem kellett volna.
Spoilerveszély.

2012. szeptember 26., szerda

Börtönregény

Mel Gibsont színészként nagyon kedvelem. Nem ő minden színészek legtehetségesebbike, viszont jó filmekben játszik. Párat persze nem láttam, de amelyeket igen, azok alapján merem állítani, hogy vagy nagyon jó a menedzsere, vagy nagyon megfontoltan választ. Már 2000 előtt is kedveltem, simán mentem moziba, mert ő is szerepelt a filmben, és elvemhez hűen nála sem esik latba a személy megítélése a teljesítménye értékelésekor. Mert hogy is volt?
  • Mad Maxek -> menő
  • Halálos fegyverek -> király
  • Maverick -> tökély
  • Braveheart -> szuper
  • Conspiracy theory -> remek
  • Millió dolláros hotel -> kiváló
  • Hazafi -> okés
  • What Women Want -> aranyos
  • Signs -> mesteri
  • Edge of Darkness -> profi
És akkor amiért ezt írom: megnéztem a Get the Gringót. És bakker ez is jó film! Hangulat eltalált, képek kissé sokkolóak, ámde hitelesnek tűnnek, karakterek rendben vannak, sztori nem rakétatudomány, de van íve, eleje, vége, feszültsége, szerethetősége, és van benne egy jelenet, amelyért az egész filmet megéri megnézni.
SPOILER
Az esernyőkinyitáson akkorát nevettem, hogy rég.
SPOILER OFF
Már a trailer is teljesen korrekt, nem a szokásos "mindent lelövünk csalogatólag", hanem a "dobjuk meg egy kis belső poénnal, hogy érdekesebb legyen és ne csak képorgia".
Idei felhozatalból teljesen kiemelkedik, de egy megnézést mindenképp megér. Vacillálok, úgyhogy egyelőre 7,5/10.
A magyar cím viszont teljes katasztrófa: sem a poént, sem a feelinget nem adja át, ráadásul unalmas.

2012. szeptember 25., kedd

Happy 300th post

Az előző postom volt a háromszázadik ezen a blogon, úgyhogy egyrészt juhúú és ünneplés:

Másrészt némi statisztika (csak a blogger statisztikái, nem csináltam semmi trükköt, hogy megnézzem, amúgy readerben vagy máshol mennyien hívták le):
- Oldalmegjelenítés összesen: 37.993
- Napi oldalmegjelenítés átlagosan: 126,64
- Leglátogatottabb postok: Eredmény (2072 megjelenítés!), A The Witcher 2 lokalizáció története (238 megjelenítés)
- A forgalom forrásai: indiramyles.hu (még mindig?), facebook
- Közönség csökkenő oldalmegjelenítésenként: Magyarország, USA, Németország (?), Oroszországi Föderáció (??), Brazília, UK, Lengyelország, Svédország, Franciaország, Hollandia

És a legérdekesebb, a keresési kulcsszavak:
Hoppá, Danynek köszönhetem a "népszerűségem", viszont senki nem keresett rá a regényemre, hmm...

2012. szeptember 24., hétfő

Csúszómászó péntek

Pénteken még az is történt, hogy az Aquaworldben jártam. Kiváló hely, csúszdák jók, medencék rendben vannak, szauna rengeteg, de az egészet a díszlet koronázza meg. Nagyon tetszik ez az indiános koncepció, egyrészt telitalálat nekem, másrészt simán jól is van kivitelezve.
A csúszdáknál persze a legnehezebbnek megjelölt éri el körülbelül a legkönnyebb Siam Park-i csúszda szintjét, de gondolom ez szándékos is, hiszen itt jó eséllyel sokkal több a gyerek. Másrészt meg nyilván egy fedett helyen nem lehet olyan csúszda, mint szabad téren.
Viszont előjöttek a régi jó emlékek és rutinok még abból az időből, amikor a nyár minden napján legalább ötvenszer lecsúsztam a révfülöpi csúszdán, meg versenyeztünk sebességre, és még nem kellett fürdőruhafelsőt hordanom, hogy akadályozzon. Lábak keresztbe, csak az egyik sarok ér le, fenék felemel, lapockán csúszva megelőzni a saját magad által tolt vizet... hjaj, a régi szép idők...