2012. július 22., vasárnap

Lángolj fel a lelkünkben

Mester és karmester
Tegnap a Nemzeti Filharmonikusok előadásában, Martonvásáron, a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetének parkjában a IX. szimfóniát (Kocsis Zoltán vezényletével). Azt veszem észre magamon, hogy egyre több klasszikus zenét hallgatok - ettől néha magam is megrettenek, hogy most akkor sznob leszek-e, vagy mi a szösz... de ez az előadás még egy magamfajta laikus számára is lenyűgöző volt. Érdekes ez a szabadtéri koncertezés: a hang nem ül meg, mint egy teremben, nem csapódik vissza a falakról és nem érkezik meg a fülembe a maga teljességében, hanem futkározik a fák között, és oda kell figyelni, el kell kapni, mintha lepkehálóval kergetném.
És az eső kopogása a IX. szimfónia közben, na az egészen egyedi élmény. Ilyet nem tapasztal meg az se, aki "csak" otthon hallgat klasszikus zenét az aranydrótos hangrendszerében.

*A kép a telefonommal készült, sötétben, és még nem ismerem a beállításokat, azért ilyen rossz...

1 megjegyzés:

  1. Komolyzenétől még senki nem lett sznob, épp ellenkezőleg. Nézd meg Ben Zander előadását (ott lesz a 2 link lentebb a blogban) és hagyd, hogy behúzzon..
    Az öröm (szabadság) ódához életem nagy élményének a kihagyása kapcsolódik egyébként. :)
    http://hajonaploim.blogspot.com/2011/09/ben-zander.html
    csodálatos ember..

    VálaszTörlés