Meanwhile in Bangkok

Haragszom Paolo Bacigalupira (és nem azért, mert a neve kiejthetetlen). A hiúság bűnébe esett.
A felhúzhatós lány kiváló könyv, 98%-ig - aztán jön az epilógus, ami nem kellett volna.
Spoilerveszély.

Nehezen indultam neki, pedig én aztán mindent kéne tudjak a világspecifikus terminológiáról és annak befogadásáról... de szerencsére gyorsan elmúlt a hottentotta-érzésem, és átadta a helyét a csodálatnak. Biztos, hogy én nem tudnék ilyen könyvet írni. Világot még csak-csak alkotnék, de ennyire egymással összefüggő események láncolatát kétlem. Hajlandó voltam már az elején eltekinteni attól a szerintem tudományos bakiról, miszerint a kőolaj elfogyása után csak az izomerővel előállítható energia marad (napelemek, vízenergia, akármi?), mert a hangulatba simán belefért, és végül is egy elszigetelt társadalomról van szó.
Érdekes, hogy a történet Bangkokban játszódik (nyilván élvezetesebb lenne, ha jártam volna ott valaha), a négy főszereplő közül három nem ottani lakos, hanem valamilyen módon külföldi. A motivációik és a sorsuk számomra nagyon érdekes volt, és a legjobban az tetszett, hogy az egyik logikus lépése milyen módon befolyásolta a másik életét.

A könyv gondolatokat ébreszt, és szerintem ez a legtöbb, amit kaphatunk egy scifitől (a szórakoztatás mellett, természetesen). Az emberek viselkedése hiteles volt egyéni és társadalmi szinten is, még úgy is, hogy a kultúrát nem igazán ismerem. Hogy azonosulni tudunk-e bármelyik szereplővel, az már más kérdés. Nekem Kannyá története tetszett a legjobban, őt éreztem a "legközelebb" magamhoz.
Ha levágom az epilógust, akkor simán legalább 8/10 lett volna. Az epilógus azonban ad egy öncélú találkozást, ami szerintem csak azért van ott, hogy ha a könyv mégis siker lesz, akkor lehessen folytatni. Teljesen kilóg a minden-mindennel-összefügg koherens egészéből, egy kipottyant szál a tökéletes szőttesen. Eleve lehet sejteni, hogy Emikónak megfelelő az új helyzet, és annak esélye, hogy pont találkozik Gi Bu Szennel, aki még pont él, és pont arra csónakázik, és annak ellenére szóba állnak egymással, hogy mindketten erősen antiszociálisak, és a zseni tudósnak pont ekkor jut eszébe a zseniális ötlet, holott már a könyv során párszor akár eszébe is juthatott volna, az annyira esetleges, hogy bő egy pontot rontott a véleményemen.
7/10