Úgy tűnik, át fogok szokni a hétvégén írásra, mert hétközben egyszerűen nem megy. A munka rengeteg (és ez dec. 13-ig még így lesz, akkor van a nagy leadás), tehát a régi jó kis ebéd utáni szösszenetek, mint a mellékelt ábra is mutatja, akadoznak. Az agyam teljesen kimerül a nap végére, úgyhogy este kb. arra van energiám, hogy nézzek valami filmet vagy sorozatepizódot, és ha szerencsém van, akkor nem alszom bele. Most is kedden írtam utoljára, pedig sok minden történt: szegény Ufó helyett most már új autóval járunk dolgozni, megismerkedtem egy új bankkal belülről, újra követem Jack Bauer sorsát (vélemény majd a szezon végén), meg ilyesmi.
Asszem, mondtam már, de amúgy megfigyeltem, hogy az élet nem törekszik a kiegyensúlyozottságra. Például a történések sűrűsége mindig szakaszos: sokáig semmi, aztán egyszer csak, csőstül minden. Nem mintha baj lenne, csak vicces. Lehet, hogy azért csinálja, hogy az embert magát kibillentse a kiegyensúlyozottságból? Ami stabil, az mozdulatlan, úgyhogy csak akkor lesz valami, ha instabillá válik. Micsoda ellentmondás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése