Szóval mi a fene is az a "design thinking", amely miatt nem ülök egész nap a gép előtt, és ezért se nem blogolok, se nem válaszolok embereknek azonnal?
Egyesek szerint kamu (viszont jót lehet nevetni az előadáson):
Én viszont egyre inkább úgy látom, hogy van benne valami. Az elején voltak fenntartásaim, mert egy nagy lufinak tűnt az egész. Mindenki úgy beszélt róla, mintha ez lenne az ultimate solution, tulajdonképpen valamiféle mágia, amitől minden megoldódik. Az, aki már "beavatott", az összekacsint a más "beavatottakkal", és aki pedig nincs benne, az maradi, elavult.
Még mindig nagy lufinak tartom az egészet, akkora a hype körülötte, hogy az ember csak úgy néz. Viszont a nagy lufiban van tartalom a levegőn kívül is.
Tulajdonképpen és egyszerűen egy metodikáról beszélünk. Ez azért jó, mert ugyanazt csináljuk, amit eddig is tudtuk, hogy kéne, csak így, keretbe foglalva és rászánva az időt, lám, működik. Olyasféle dolog, mint a scrum: nem határoz meg mindent, csak csomópontokat és vezérelveket. A felhasználót helyezi középpontba, az ő igényeinek kielégítése a feladat. A kimenet pedig egy prototípus, amely a használhatóság-megvalósíthatóság-pénzügyileg megérés halmazok metszetében helyezkedik el (legalábbis ez a cél).
Ezt a metodikát aztán lehet használni nemcsak szoftvertervezésre, de mindenféle másra is, például banki megoldásokra vagy logisztikai problémákra is.
Alapvetően jól érzem magam a design thinking csapat résztvevőjeként, de azt meg kell hagyni, hogy néha elég fárasztó, illetve nálam inkább az jelent problémát, hogy összeegyeztessem a mindennapi munkahelyi feladataimmal azt, hogy néha akár két napra is eltűnök a csapatok életéből. De azért remélem, ez idővel megoldódik...
A témáról kiindulópontként tájékozódásnak jó a wiki oldal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése