2013. február 18., hétfő

Sapka és pompom

Anno vettem egy közepesen béna, ámde olcsó, piros sapkát vészhelyzetben, valamiért nem volt nálam, és nagyon kellett. Csúcsfejnek néztem ki benne, viszont kiválóan melegítette a fejemet. Aztán valahogy mégse csak átmeneti megoldás lett, hanem hozzászoktam. Aztán pedig karácsonyra kaptam hozzá egy kézi horgolású piros sálat és egy hatalmas piros pompomot, amit ráerősítettünk a tetejére, és így már kevésbé voltam csúcsfej.
A pompom az idők során egy kicsit elengedett, ezért félreállt, általában a sapka bal oldala felé dőlve, ami picit idétlenül nézett ki, de tulajdonképpen nem zavart.

Aztán két hete egyszer azt találtam mondani az autóban, hogy venni kéne egy másik sapkát, amelyik nemcsak ilyen vészhelyzeti, hanem rendesen fel is próbálom és jól áll, és annak a tetejére erősíteni az ajándék pompomot.

A sapkámnak ezzel teljesen összetörtem a szívét. Pedig nem is gondoltam igazán komolyan, most sokkal több dolog van, amit előbb vennék. A sapkám február 8-án este 6 és 7 között kivetette magát az autóból, és elhagyott. Magával vitte a pompomot is, bosszúból.
Próbáltam kerestetni, de csak annyit tudtam meg, hogy valaki megtalálta, feltette egy bokor tetejére, és másnap nem volt ott. Remélem, új gazdára talált, aki jól bánik vele...

És még mondják, hogy a tárgyaknak nincs lelke!

(A kép csak illusztráció, nincs is rendes képem róla, hüpp...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése