2013. július 18., csütörtök

Négy hét

Kistücsök ma négy hetes. Ennek örömére élete leghosszabb utazását kapta: elvittem a gyerekorvoshoz az egy hónapos kontrollra. A rendelő fél órányira van tőlünk gyalog (babakocsival), de babó nagyon nyugisan viselte az utat még a kinti 32 fokban is. Mindent rendben találtak vele, plusz megdicsérték, hogy végre egy értelmes nevű gyerek...
Számokban:
- 3600 grammal született, most 4510
- 54 centivel született, most 56
Kérdeztek még ilyeneket, hogy átfordítja-e a fejét hason (igen), nyugalomban a keze ökölben van-e (igen), felsíráskor csak a hangommal meg tudom-e nyugtatni (sose próbáltam), satöbbi, de sztoikus nyugalommal tűrt minden vizsgálódást, csak arra rágott be egy kicsit, amikor beledugtak egy nyelvlefogót a szájába.
Ha már négy hetes lett, akkor gondoltam, írok egy kis összefoglalót arról is, hogyan tengetjük napjainkat. Bár ezt lehetne akkor is, amikor majd egy hónapos lesz (szombaton), de most belelendültem.
Hihetetlen, mennyire gyorsan elröppent ez az idő! Amikor az ember hetekben méri az idő múlását, akkor minden olyan gyorsan történik.
A napom elég feszesen be van osztva, még úgy is, hogy a suttogó alapján etetek, azaz nincs kőbe vésett, konkrét időpont. Kényszerevés és kényszerivás van, mert különben elfogynék, és a tejem is elfogyna: reggel 7-kor kelek a férjemmel, ekkor általában babó is felébred, de van, hogy kicsit előbb vagy később. Ekkor eszik babó, reggelizem én, majd leülök egy kicsit a gép elé, megnézem, mi hír a nagyvilágban. 10 körül valamikor megeszem egy joghurtot zabpehellyel. aztán amikor kéri, akkor megetetem Picúrt is. Utána tudok ilyesmiket csinálni, hogy betenni a mosást, vagy épp kivenni és kiteregetni, rendet rakni a konyhában, főzni köretet az elkészített ételeimhez, satöbbi. Dél és egy között valamikor ebédelek, majd megetetem babót is, utána egy-másfél óra délutáni alvás (amikor hagyja), három-négy felé újabb etetés, négykor eszem egy csomó friss gyümölcsöt (meggy, sárgabarack mostanában). Ötkor eszem egy fél kefírt. Öt után kiviszem babót levegőzni (vagy séta, vagy csak heverés a kertben). Hat-hét felé etetés, majd vacsorázom én is. Ekkor ismét van egy kis nyugi, úgyhogy én is zuhanyzom, aztán tudok együtt lenni a férjemmel, esetleg megnézni egy sorozatepizódot, vagy ilyesmi. Kilenc-tíz körül fürdetés, etetés, éjszakai üzemmódba kapcsolás. Ha nem fáradtam ki teljesen, akkor még 11-ig fenn vagyok, ha igen, akkor inkább szundi. Egy felkelés az éjszaka közepén (3-4 felé), etetés, majd szundi bekk. Goto 10.
Közben arra is figyelek, hogy megigyak minimum napi 4 liter vizet (más folyadékból nem lehetne ennyit meginni), mert ez kell a tejhez és a hőségben való életben maradáshoz. Erre azt fejlesztettem ki, hogy egy IKEÁs fél literes korsóból iszom mindig, és minden másodikat megcitromozom - így nem felejtem el, hol tartok. Ezzel a módszerrel simán megy a dolog, napi 4,5 is néha.
Persze ez az egész rendszer sok mindenen múlik, és néha borul is, főleg mikor ennyire meleg van. Szegény Picúr nem bírja leadni a hőt a kis testével, és ettől napközben kissé zaklatott. Viszont amikor épp nem az, és csak néz az okos szemével, és én is nézem őt (még nem untam meg csak simán gyönyörködni benne), na, azért megéri az egész. Full-time job, de a legjobb...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése