2013. augusztus 18., vasárnap

Visszatértek az árnyvadászok!

És végre jött egy olyan játék, amely érdekel, jó a sztorija, leköt, de mégsem ültet le órákig, bármikor abbahagyhatom (bár checkpoint-os a rendszer, de ott lehet hagyni még harc közben is, mert körökre osztott), ráadásul még ismerem is a világot! A geekmutatóm egy kicsit helyrebillent, phew.
A Shadowrun Returns-t már nézegettem egy ideje, de nem mertem belekezdeni egy játékba úgy, hogy akármikor mennem kell babócához. Viszont ajánlásra mégis kipróbáltam, és egyelőre nagyon tetszik. Érthető és átlátható a rendszere, a grafika a régi időket idézi (pl. Fallout 2), a sztori pedig eddig elég érdekes ahhoz, hogy lekössön. Törpe fizikai adeptussal nyomom, hogy miért, ne kérdezze senki...
A Shadowrun volt az AD&D mellett talán az egyik első szerepjáték, amelyik külföldről hozzánk érkezett - magyarul Árnyvadász néven futott, ha jól rémlik. Ma már egy kicsit megmosolyogtató a jövőképe, hiszen 90 körül még mindent kábelekkel képzeltek el, de úgy tudom, azóta ráncfelvarrtak egy kicsit a világon, hogy a mai normáknak is megfeleljen. Mindenesetre nekem ott a kilencvenes évek közepén, amikor megjelent belőle az első pár regény, eszméletlenül tetszett, olyannyira, hogy még álmodtam is a Sose kezdj sárkánnyal hőseivel. A későbbi regények már nem tetszettek annyira, de a trilógia miatt azóta is kedves a Shadowrun világa.
Újra kéne olvasni a könyveket... De egyelőre megelégszem azzal, ha egy-egy órácskát játszhatok. Well done, Harebrained Schemes.

2 megjegyzés:

  1. Tényleg végig kellene olvasni megint a könyveket. A mai napig akarok olyan rojtos bőrdzsekit, fétisekkel, mint a főhősé. :-D Rigóval lehet nyomulni a játékban? Talmi

    VálaszTörlés