Egy hatvanhatod

Mondanám, hogy ez volt életem eddigi legszebb fél éve, és persze igaz is lenne a mostani fejemmel - de ez a szép az életben, hogy minden kor és minden életfázis tud olyat mutatni, ami miatt érdemes, ami miatt az ember úgy érzi, hogy jó. Tizenhat évesen például a fene se gondolta volna, hogy leszek még kétszer annyi, sőt. És akkor is azt mondtam volna, hogy az volt életem addigi legszebb féléve.

De persze azzal kevés dolog vetekedhet, mint hogy a kisfiammal tölthettem az időt - hiszen már tizenhat évesen is elképzeltem őt magamnak (a valóság persze messze felülmúlta az elképzelést). Fél év az amúgy elég sok idő. Első belegondolásra úgy tűnik, hipp-hopp elrepült, de ha elgondolkodom, akkor azért nagyon sok mindent fel tudok idézni, mi történt, és valójában rengeteg minden. Életem egy hatvanhatoda.

Az új tudományok:

• 69 cm, 7,5 kiló
• Tud hátról hasra fordulni balfelé
• Már van olyan hajszála, amely több mint 3 cm
• Elkezdett almát kóstolgatni
• Ennek folyományaként volt már igazi emberkaki
• Megtett egy métert hátrafelé (fekvőtámasz, majd hátracsúszás módszerrel)

Ezenfelül két hete bőrkiütései voltak, amire kaptunk krémet, és az elmulasztotta, viszont 10 napig nem ettem tejet és tejterméket, hátha attól van (nem). Így volt alkalmam megállapítani: tej és tejtermék nélkül szinte lehetetlen élni.

A fél éves szülinapját pedig egy maratoni karácsonyi bevásárlással ünnepeltük meg, amit szerencsére békés szemlélődéssel tűrt. A Jóisten tartsa meg ezt a szokását!