2014. január 15., szerda

Boldogot

Közben meg azon gondolkodtam - már korábban, csak most jutottam oda, hogy le is írjam -, hogy mennyire rosszat tesznek a nyelvnek és a kultúrának a rövidítések. Sokszor már fogalmunk sincs arról, mi volt a rövidítés előtti szó, de ha van is fogalmunk róla, nem gondolunk bele - éppen azért, mert ha rövidebb, akkor kevesebb energiába kerül, kevesebbet kell vele foglalkozni.
Na de mi van akkor, ha éppen az lenne a cél, hogy rászánjuk azt az energiát, azt a gondolatsort, amíg kiejtjük a hosszabb verziót?
Természetesen a "BÚÉK" kapcsán jutott eszembe. Ha csak tehetem, nem használom ezt a rövidítést. Azért, mert szeretnék az alatt a pár másodperc alatt, amíg sikerül kimondanom, hogy "boldog új évet kívánok", arra a személyre gondolni, akinek kívánom. Szeretnék tényleg boldog új évet kívánni neki, szeretném, hogy egészséges, sikeres, élményekkel gazdagabb és lelki békéjében harmonikus legyen.Vajon hány ember gondol bele tényleg abba, hogy mit jelent a másik számára a "boldog új év", és hány ember kívánja ezután szívből, hogy valóra váljon? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy a rövidítés nem segít ezen. Mármint azon, hogy figyeljünk a másikra, és hogy tényleg jókívánságot mondjunk, ne üres formaságot.
Ennél már csak az a jobb, ha még a hosszú verziótól is eltekintünk, és azt mondjuk, amit ténylegesen kívánunk (nyugalmat/izgalmat, sikert/pénzt/elismerést, harmóniát/békét, vagy éppen szerencsét, szerelmet, forró kemencét...).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése