2014. március 20., csütörtök

Lapozgat és csattog

Kilenc hónap elképesztően sok idő - és ezt én most kétszer egymás után is megtapasztaltam. Pöttöm ugyan elvileg már három hete elmondhatja magáról, hogy több időt töltött kint, mint bent, de ezt nem lehet pontosan tudni, úgyhogy maradjunk annál, hogy most már biztosan így van.
Majdnem két hónap gyúrás után hihetetlen látványos fejlődést produkált ebben a hónapban: megtanult mászni, és rá másfél hétre már fel is ült. Most épp ott tart, hogy fogja a rácsokat, és próbálja felhúzni magát, kevés sikerrel. Mondjuk alapvetően most elégedett a világgal, mert mindent meg tud szerezni, és utána tud vele játszani függőleges helyzetben.
A számomra legbámulatosabb tudománya, hogy képes lapozgatni a National Geographicot szépen oldalanként. A kézmozgása őrületes tempóban ügyesedik.
Tegnap óta négy foga van, a felső kettő végszóra kibújt. Ma reggel rájött, hogy össze lehet koccantani őket, azóta csattog.
Emellett pár szót már ért (Várjál, figyelj, mindjárt jövök, stb.), és kinyitotta egyedül a cserpes joghurtos dobozt, úgyhogy lassan oda kell figyelni, mit mondok és csinálok. Amúgy is néha van olyan érzésem, hogy a babák mindent értenek és tudnak a világból, csak élvezik, hogy valaki szórakoztatja őket és kitörli a feneküket.

Játékokról szólva a legviccesebb, hogy nem kell zenélő-csőrgő drága cucc, a legjobb játékok a következők (fontossági sorrendben): szaloncukorpapír, kefires doboz, üres cserpes joghurtos doboz benne valamivel, ami csörög, illetve a cumitartó doboz.

Plusz valamelyik nap belegondoltam, hogy ő napi egy kiló kaját eszik meg (ötször eszik, kb. 20-20 dekát). Anno a munkahelyemen lehetett tudni, ki mennyit eszik ebédre, mert dekára mérték az ételt - én átlagosan 35 deka ételt ettem ebédre, és mondjuk kétlem, hogy ennél többet ettem volna reggelire és vacsorára. Ami azt jelenti, hogy pont annyit ettem, mint a kilenc hónapos kisfiam - csak neki ez a testtömegének ~10%-a. Ez még úgy is durva, hogy ennek azért egy része anyatej, azaz folyadék. Nem semmi anyagcseréjük van ezeknek a picúroknak...

Mindketten rettentően örülünk a tavasznak, sétálunk bőszen, szívjuk be a napfényt, és köszönjük, jól vagyunk.

1 megjegyzés: