2015. május 31., vasárnap

Tihany rapid

Ezer éve nem voltam Tihanyban, és jól is esett egy kicsit kimozdulni. Lagziba voltam hivatalos, és nehezítésképpen át kellett esnem az autópálya-tűzkeresztségen, mert eddig sosem vezettem autópályán. Meg kell mondjam, nem is nagyon akarok. Szörnyű, és biztos az se segített, hogy 3 órát aludtam a mai visszajövetel előtt éjszaka, de alapvetően nem az autópályán vezetés feladata borzasztó, hanem a sokáig vezetésé. Én nem tudok ennyi ideig egy dologra koncentrálni, nekem egy óra után elkalandozik az agyam mindenfelé.
Persze nem volt semmi izgalom, visszafelé főleg nem, szinte álmosítóan nem, lefelé csak simán egyesben kellett jönni a 71-es lahajtón. De azt tudjuk előre, kalkulált szenvedés, főleg szombaton a Balaton felé.

Mindenesetre a lagzi jó volt, szerintem volt pár egyedi dolog és emlékezetes momentum (volt videó meg duett is), és én lettem a nap hőse, mert hajnali fél 1-kor más nem volt, aki sofőrnek alkalmas lett volna egy kihagyhatatlanul fontos fuvarra.

Ma délelőtt megnéztük a tihanyi kompot, mert azt gondoltam, Picúrt jobban fogja érdekelni, mint az apátság... És igazam is lett. Kavicsokat dobáltunk a partról a vízbe nagy élvezettel. Remélem, három hét múlva már értelmes hőmérsékletű lesz a tó - mert akkor meg Akarattyára megyek majd.

2015. május 29., péntek

Vad Falka

Azok az idők már rég elmúltak, hogy ott csápolok a megjelenés napján a boltban, vagy éppen már az előestén a bemutató partyn, de némi késéssel azért most már az enyém a drágaszáááág:
Most kezdem telepíteni, úgyhogy nagy a baj.

2015. május 27., szerda

Krumplipüré és mosakodás

Amúgy meg arról már rég akartam írni, hogy mennyire fontos a szókincs egyezése és egyeztetése beszélgető feleknél... Szerintem a legtöbb félreértés ebből adódik. Csak a környezetemből csak mostanából négy példát is tudok:

  • fusi -> az egyiknek silány, trehány, a másiknak csak sebtében elvégzett munka
  • ing -> ez erdélyi dolog, a női blúzokra is inget mondanak (és én is)
  • krumplipüré -> az egyiknek teljesen botmixelt puding, a másiknak tört krumpli vajjal és tejjel
  • mosakodás -> az egyiknek csak mosdó melletti hónalj- és arcmosás, a másiknak teljes zuhanyzás

Mindig oda kell figyelni, hogy ugyanazt értjük-e egy-egy szón, még magyarul beszélve is. Főleg generációk között.

2015. május 25., hétfő

Nosztalgikusan régi

Kimásoltam egy mappába az összes olyan fotót, amelyik általunk készített ételről szól, és ennek kapcsán végig kellett pergetnem a G+-ban tárolt több mint nyolcezer fényképet, köztük időrendben visszafelé az összes utazásunkat.
Nagyon furcsa érzés, ahogy "lepereg előttem az életem", legalábbis odáig, amikortól elkezdtem androidos telefont használni... Meg persze rábukkan az ember elfeledett gyöngyszemekre, amelyekre esetleg már nem is emlékezett... Meg nosztalgikusan régi képekre, mint például a 2007 novemberi szurdokvölgyi rétre, amelyet azóta teljesen visszakövetelt magának az erdő.


2015. május 22., péntek

Meg fog jelenni

Amúgy tegnap tudtam meg, hogy végül tényleg meg fog jelenni az a novellám, amit nagy hajrában írtam tavaly év vége felé.
Sőt, lehet, hogy még a végén ezzel kapcsolatban előfordulok a könyvhéten is majd. Durva.

2015. május 20., szerda

A toll hegye hazament

Két év mínusz egy hónap. Durva. Ez azt jelenti, hogy két éve vagyok otthon. Meg azt, hogy jövő hónap szülinap. Mit kell egy két éves gyereknek adni szülinapjára? Most amúgy is aktuális lesz egy játékfrissítés, mert a szívószálak óta nem adtam neki újat, és van egy csomó, amikkel már nem játszik. Ezeket nemsokára el is pakolom.
Ebben a hónapban megtanulta behelyettesíteni az R és L hangokat J-vel, mint minden normális gyerek, úgyhogy gyakorlatilag készen van a beszéddel. Mond névelőt, toldalékokat, elválasztja az igekötőket, kiejti a szavakat végig (korábban: "hámo", most már "hájom" a három), tehát most már tényleg mindenki érti, amit mond, szépen tagad, és elkezdte kapisgálni az E/1-et és E/2-t is. Nyilván még általában azt mondja magára, hogy "elbújtál", de már sokszor "elbújtam" lesz belőle, és mostanában tanulgatja, hogy a "nincs" nemcsak magában állhat, hanem "nem van benne" helyett is azt mondjuk, hogy nincs benne.
Viszont ilyen mondatokat is képes magától összerakni, hogy "Itthon van az a dobókocka, ami picit pattog".
Úgyhogy kezdődik az aranyköpések korszaka, ebből a hónapból a kedvencem: amikor játszottunk egy tollal, benyomta a gombját, kijött a hegye, majd megint benyomta a gombját, és azt mondta:
- A toll hegye hazament.

Plusz megszületett élete első verse is, idézem:
"Pé betű pé pé
Dé betű dé dé
Cica betű cé cé
Bé betű bé bé"
Teljesen magától találta ki, egyetlenegyszer sem mondtam semmi hasonlót neki.

Kézügyesség terén is fejlődött: be- és kicsavarja a bubifújó tetejét (azt, amelyikben nincsen folyadék, és tudja, hogy az játék), és most már teljesen magától össze tud rakni egy ötdarabos matroska babát. De amikor jó idő van, akkor tipikusan inkább kint vagyunk (játszótér, kert, sétálás a környéken), úgyhogy leginkább a lábizmai fejlődnek, és a homokozó-kultúrája.

Ami még számomra érdekes és fontos, az az értelmi fejlődés. Meg tud különböztetni három játszóteret, amelyekre járunk (icipici játszótér, nagy játszótér, messzi játszótér), emlékezetből tudja, melyiken mi van. Már nemcsak az utcánkat ismeri fel, de a környék összes utcáján tudja, hogy itt lesz a zöld teherautó, itt lesz a nagyon hangosan brümmögő autó, arra menjünk, a nyolc kerekű teherautót megnézni, stb. A nap végén fel tudja mondani, mi volt az ebéd, az uzsonna és a vacsora. Ha a tárgyak olyan elrendezésben vannak, mint a dobókocka pöttyei, akkor meg tudja mondani, hány darab; ha nincsenek olyan elrendezésben, akkor háromig üzembiztosan, négyig tipikusan megszámolja őket.

Nyáron tervezem előkészíteni a szobatisztaságot, bár még nem olvastam utána rendesen, hogy kell. Ezzel egyelőre odáig jutottunk, hogy tudja, ha van kaki, de nem mindig szól, mert nem akarja abbahagyni a játékot. Azt csak egyszer mondta, hogy jön kaki, és akkor rá is ültünk a bilire, de 10 perccel később érkezett meg a produkció, már pelusba. Nem siettetem, előttünk az egész nyár. Addig is mindig elmondjuk a mantrát peluscsere közben: "Kakiban nem jó hintázni, sétálni, szundizni, játszani, olvasni".

2015. május 19., kedd

Just a perfect day

Na, a mai nap volt végre a tökéletes. Normális hőmérséklet, kevés szél, sok napsütés, nyárillat, nagy séta, kerti foci, tücsökciripelés, pipacsszagolás, barnulás.
Kár, hogy májusban egy ilyen nap adatik meg, és holnap már megint fos lesz az idő.
Nem tudom eldönteni egyébként, hogy vénasszonyos (ez a legfontosabb issue) vagy brites (udvarias beszélgetés, amikor nem akarok másról) ez az időjárásról blogolás nálam, de most ennyire futja. Megyek is vissza dolgozni, tegnap is 11-ig toltam az igát.

Az viszont milyen furcsa, hogy eddig nem volt olyan postom, amelyet "meló" cimkével kellett volna megjelölni; most hoztam létre.

2015. május 17., vasárnap

Mindennapi kenyerem

Ja, amúgy tegnap életem eddigi legjobb kenyerét sütöttem meg, de tényleg:

A receptet is ideírom, hogy ugyanígy csinálhassam legközelebb is:
100g fehérliszt
150g teljes kiőrlésű rozsliszt
150g tönkölybúzaliszt
1 tk só
2 tk cukor
5g étolaj
120g natúr joghurt
180g víz
1 tk instant élesztő
30 tekerésnyi bors
1 zacskó Spar fenyőmagos salátakeverék

Barnakenyér léte ellenére puha, finom illatú, jól lehet szeletelni, ropogós a széle, jól lehet kenni, jól melegszik melegszendvicsként, és nem szárad ki másnapra.

Eddig is hasonlókat csináltam, de most találtam el végre tökéletesen az arányt.

2015. május 16., szombat

The journey begins

Megkezdődött kéthetes kalandunk Pöttömkével, amikor is:

  • Folyamatosan együtt leszünk
  • Megtanulunk vezetni egy sokkal nagyobb és profibb autót
  • Elutazunk majd Füredre és Tihanyba
  • Remélhetőleg elmegyünk az állatkertbe és a strandra (ha jó lesz az idő)
  • Minden este meglocsoljuk a növényeket, és nézzük, ahogy növekszik a paradicsom
  • Figyeljük, ahogy egyre pirosabbak lesznek a cseresznyék a fákon
  • Megpróbálunk hasznos dolgokat csinálni a lakásban
  • Átrendezzük a játékokat, és eltesszük azokat, amelyeket már nem használjuk
  • Veszünk pár nyári cuccot
  • Megnézzük azokat a filmeket, amiket csak mi szeretnénk (ebben Pöttömke úgy vesz részt, hogy alszik közben)
  • Megpróbálunk megírni egy novellát (ebben is)
  • Vágjuk a centit először hétről vissza, aztán megint hétről vissza

2015. május 15., péntek

Demoralizáló

Most éppen úgy két napja semmihez de semmihez nincs kedvem. Tudom, hogy befolyásol az időjárás, de ez van. És nem tudom, hogy melyik dolog hat melyikre, de ha véletlenül leülök egy kicsit játszani, akkor meg vesztek - amitől MÉG inkább nincs kedvem tovább semmihez.
Ilyenkor szokták mondani, hogy aki nem bír veszíteni, az ne játsszon, és persze igazuk van, és alapvetően nem zavar, ha vesztek - ha elég időm van, hogy kijöjjön a statisztika, és nyerjek is. De amikor naponta 2 meccset tudok játszani, és azt mind a kettőt elvesztem, az demoralizáló.

Miközben ezt a postot írom, elvesztettem a mai harmadikat is.

2015. május 11., hétfő

Vezetés közben

Na, ma jutottam el odáig, hogy végleg lemondok a rádiókról, és csinálok magamnak egy zeneválogatást vezetés közbenre, mert mindenhol csak pofázás megy, vagy szar zene.*
Plusz eddig azt hittem, hogy 8 és 9 között nem szabad autózni, de ma rájöttem, hogy 7 és 8 között se, sőt, akkor hatványozottan (jó, lehet, hogy a május is segít a sok tavaszi vezetővel).
Ja, és viszont vezetés-magabiztosságom következő szintre lépett: átmentem Pestre úgy, hogy nem indítottam GPS-t. Pedig ott aztán bármi megtörténhet (nem történt, odaértem rendben, és mindent megtaláltam saját kút főből).
Karak, a kis piros "Ferrarim" idén 15 éves.

*Ja, ha valaki véletlenül meg tudja fejteni nekem, hogy AKAI CAU 7180 típusú rádiómon hogy lehet kikapcsolni a traffic feedet, annak jutalma busás!

2015. május 7., csütörtök

The good, the bad...

A jó hír: elkezdődött a szoknya-időszak!
A rossz hír: a fagyi-időszak is.

2015. május 6., szerda

Lakás-évforduló

Ma két éve, hogy először itt aludtunk az új lakásban. Most már teljes bizonyossággal tudom állítani, hogy kiváló döntés volt. Mivel viszonylag sokat vagyok itthon mostanában (hehe), ezért esszenciális, hogy egy jó levegőjű, csendes, nyugodt, kedves emberekkel teli helyen éljek. A pici kert csak bónusz.
Elég sokszor költöztem már életemben, de most nyugodt szívvel mondhatom, hogy egy darabig biztosan nem szeretnék. És ha majd igen, akkor sem messzire.
Ja, és nem, már rég nincs dobozban semmi. Teljesen otthon vagyunk itt.

2015. május 3., vasárnap

A vécépucoló lány sikertörténete

A Jupiter Ascendinget anno mindenképp moziban akartam megnézni, de végül eltántorítottak a mindenhonnan ömlő negatív vélemények, úgyhogy megvártam az otthonit. SPOILER.