2015. július 28., kedd

Edzők és anyák

A bilire szoktatás, pelus levevés, üldögélés, pelus visszavevés kapcsán eszembe jutott egy régi emlék, amikor még általános iskolás voltam, és kajakozni jártam a BSE-be. Egész jól csináltam, szerettem is, a Dunán kajakoztunk fel az Árpád hídig és tovább, aztán meg vissza a pesti oldalon. Az edzőm mondjuk kezdettől nem volt olyan jófej velem, mert volt egy kedvenc üdvöskéje, és a többiekre már nem maradt energiája, vagy mi.
Aztán elérkezett az idő, amikor már tűrhetően jól ment a dolog, és elkezdtünk versenyekre járni. Volt rossz élményem is versenyen (rossz rajtszámot kaptam, szenvedés, lemaradtam a futamról), de volt bőven jó is, és a legjobb eredményem egy második hely volt.
Na, az jutott eszembe, mikor adrenalinörömmel a célnál bódultam, aztán kimentem a partra, és Béla bácsi közölte, hogy most akkor megyünk vissza a sportpályára, de vegyem fel a mentőmellényt, mert az kell.
Elárultnak és csalódottnak éreztem magam, hogy rögtön a verseny után már megint béna kezdőként bánik velem, hogy mentőmellényt kell hordanom, ráadásul lefelé a Dunán, amikor csak csorogni kell, és nem sokkal később abba is hagytam a kajakozást.
Ezért (is) tartom fontosnak, hogy mikor sikerül a bilibe produkálnia Kistücsöknek, utána lehessen kicsit csupasz popival szaladgálni. Mert tudom én, hogy kell a pelus még rá, de nem veszem el a siker örömét.

2015. július 23., csütörtök

Rájöttem

Az alábbi dolgokra jöttem rá mostanában:

  • A True Detective és a Vikings tényleg jó sorozat (részleteket majd ha up-to-date vagyok)
  • Rajtam kívül egyetlen kismamát sem érdekel, hogy megsüti a kifeszített hasbőrét a nap
  • Nem a Dzsenifer a legborzasztóbb lánynév (pedig azt hittem), van rosszabb bőven
  • Nemcsak azokat a biciklistákat küldeném melegebb éghajlatra, akik a budai rakparton az én oldalamon mennek (3 méterre a bicikliúttól), ezért ki kell kerülnöm őket, hanem most már a szembejövőket is, mert minden szembejövő autó akkor akarja kikerülni őket, amikor én jövök, mert az én autóm kicsi - és így leszorulok a padkára majdnem
  • Ha lecserélek egy rövid etapokból álló kikapcsoló játékot egy minden nap előveendő tamagocsira, akkor nem lesz időm olvasni
Ezenkívül megnéztem a Terminator: Genisyst, és tetszett, ha lesz időm, kifejtem, miért.

2015. július 20., hétfő

Homok és víz

Visszaértünk nyaralásból, és közben megint eltelt egy hónap, tele fejlődéssel és játékkal. Első és legfontosabb új tudomány (a nagymotoros mozgások közül talán az egyik utolsó), hogy Pöttömke összeszinkronizálta a lábmunkával a rugózást, és most már képes páros lábbal ugrálni. Ez annyira tetszik neki, hogy gyakorlatilag folyton csinálja, általában a vállamba kapaszkodva (én ülök közben a földön).
Beszédben most nem történt különösebb előrelépés, gondolom, neki így már megfelel, mert megérteti magát. Majd szépen csiszolunk a dolgon még, de ráér.
Készítettünk neki szuper homokozót (nem túl nagy, de célnak megfelel), és a délelőtti árnyékban remek elfoglaltság lett belőle. Furcsa módon a saját homokozóban sokkal többet és szívesebben játszik, mint mikor a játszótérre megyünk, ott inkább a többieket figyeli. Itt ásunk, építünk, a nadrágjára szórja az összes homokot, lapátol, lyukat fúr bottal, stb.
A borzasztó melegben egyszer éjszakáztunk, mert nem tudott aludni, de azért többnyire jól viseli. Kevesebbet eszik, az biztos, de a gyümölcsöket szerencsére lehet neki adni bálásan, és azzal elvan.
Pancsolni imád, legyen az medence vagy természetes vizű tó, vittük is most sokat.
A kistesóról egyelőre annyit tud, hogy már érti a testvér mint olyan fogalmát, és azt is tudja, hogy a pocakomban egy pici baba van. A kettőt majd összekötjük jövő hónapban.

2015. július 10., péntek

244 g

Naszóval volt itten nagy sunnyogás az elmúlt hónapokban, mert van nagy hír, ami most már lehet publikus is.
Azazhogy babát várok.

Mivelhogy most egy hétre elmegyünk nyaralni, és nem nagyon leszek gépközelben, gondoltam, megírom előtte.
Kislány, 244 g, 19. hét, eddig minden rendben. Neve még nincs.

2015. július 7., kedd

Mérges madarak harca

Az a nagyon nagy baj, hogy a Rovio megelégelte a Candy Crush sikerét, és csinált egy Angry Birds játékot, amelyikben a madarakat kell "párosítani".
Az Angry Birds Fight az első mérges madaras játék, amivel játszom, viszont ez sajnos pont nekem szól (az eddigiekkel ellentétben). Így nemcsak a házi teendők szenvednek csorbát, de a többi játék is, amivel kevéske szabadidőmet töltöttem eddig.
A cucc addiktív, mert lehet benne szintet lépni és cuccot szerezni is, magyarul tápolni. Úgyhogy nem ajánlom senkinek.

2015. július 6., hétfő

Budapest másképp

Szombaton el lettem rabolva meglepetés-sétahajózni a Dunán.
Ilyet utoljára gyerekként éltem át, és alig emlékszem rá, valamint az egészen biztosan nem este volt, hanem nap közben, úgyhogy Budapest fényeit most tapasztaltam meg igazi pompájukban.
Sajnos a képek nem sikerültek jól
Rettentő meleg volt, amíg el nem indult a hajó, attól kezdve viszont igazán kellemes menetszélben lehetett ücsörögni az ablakos hajóorrban, és csodálni a jobbra-balra felbukkanó, amúgy ismerős, de soha ilyen közelről nem látott épületeket.
A svédasztalos vacsora is ízletes volt, én igyekeztem a szénhidrátszegény ételeket választani, úgyhogy végül kolozsvári káposztát ettem, egy grillezett csirkecombot, sokféle sajtot, némi zöldséget, és a végén még megkóstoltam a fokhagymás sertéssültet is.
Általában én igyekszem jóféle meglepetést találni a környezetemnek, de ezúttal én kaptam egy szuper élményt. Beigazolva látom magam: ha sikerül jól eltalálni, akkor a meglepetés az jó dolog.
Budapest pedig szerintem továbbra is nagyon szép.

2015. július 1., szerda

Filmélmények

Az utóbbi időben amúgy elég sok filmet bepótoltam vagy sikerült moziban megnéznem. Most csak röviden:

  • Captain Phillips: Tom Hankset mindig is kedveltem, itt is jól játszik. A téma érdekes, tőlünk meglehetősen távol áll, de át lehet érezni a problémát mindkét oldalról - és ez a film erőssége. Nincs jó és rossz, hanem élethelyzetek és kultúrák vannak.
  • Hitchcock: Sokáig azért nem néztem meg, mert azt hittem, ezen a filmen is félni kell majd, de tulajdonképpen egy családi dráma extra élvezettel azok számára, akik látták az eredeti Psycho filmet (én nem). Amúgy nem volt rossz, de leginkább arról szólt, hogy Hopkins bárkit el tud játszani megfelelő maszk segítségével.
  • The Secret Life of Walter Mitty: Zseniális film. Már régen ajánlották, most jutottam el hozzá. Gyönyörű tájak, nem agyonsulykolt, de velős mondanivaló, kedvesen kiszámítható fordulatok, simán az általam ajánlott kategória. Ja, és egészen meglepő Ben Stillertől, de több ilyet kéne csinálnia.
  • The Theory of Everything: Nagyon csöpögős, de amúgy jó film. Redmayne nagyot alakít, színészi teljesítménynek ez nem semmi. Lányoknak jót lehet pityeregni rajta, tényleg megható sokszor. A legszomorúbb jelenet, amikor Hawking mászik felfelé a lépcsőn, és fent van az egészséges kisfia (asszem ellőtték a trailerben, úgyhogy nem spoiler).
  • Birdman: Zseniális film. Főleg az operatőri munka emelkedik ki, de a téma is jó választás, a megvalósítás is, a színészek is (Keatont, Nortont egyaránt kedvelem, és Emma Stone-t is egyre jobban) nagyot alakítanak, és persze a befejezés... egész fórumok vannak róla, hogy most mi is volt. Elgondolkodtató, nem túlságosan, csak épp amennyire kell egy ilyen filmnek.
  • Dracula Untold: Látszik rajta az igyekezet, de el kellett volna hagyni a kliséknek legalább a felét, hogy jó legyen.
  • Inside Out: Az idei év LEGJOBB filmje, és lehet, hogy egy hét múlva megkockáztatom, hogy az általam valaha látott top 5-ben is benne van. Örülök, hogy moziban néztem. Annyi, hogy ebből egy gyerek SEMMIT sem ért. Hiába animációs film, felnőtteknek szól.
Ja, és a Mr. Robot sorozat is jónak ígérkezik.