2015. augusztus 20., csütörtök

Mi van a hangjegyek mögött?

Ma kimentünk a helyi Szent István ünnepségre, néztünk bábszínházat, hallgattunk gyerekzenekart, sóvárogva néztük a kürtős kalácsot, vettünk vásárfiát, és örültünk, hogy a sok eső után végre kisütött a nap. Kistücsök ma két év két hónapos, úgyhogy beszámoló következik. Fejből, mert ebben a hónapban nem jegyzeteltem.
Az első látványos fejlődés, hogy már egyedül ki tudja rakni az (ismerős) kilenc darabos puzzle-kat. Ismeretlent még csak segítséggel. Viszont ezzel párhuzamosan a kirakós képkockát sem értette eddig, most pedig már egy kilenc kockás kirakóson ha hét kockát a helyére tettem, a maradék kettőn megtalálja a képet, és helyesen beteszi. Ez speciel engem nagyon meglepett.
A másik meglepő az volt, hogy van egy ilyen kis logikai játéka, hogy négyféle színből lehet rá feltenni négyféle formát, és korábban mindig az volt a játék, hogy felteszi az egyforma színeket. Aztán egyik nap gondoltam egyet, és mondtam neki, hogy most tegyünk fel különbözőeket. Először nem értette, de miután feltettem hármat (sárga négyzet, piros háromszög, kék kör), akkor simán megmondta, hogy a zöld téglalap hiányzik.
Duplózni is szeret, tipikusan oszlopokat épít az alap (négy bütykös) elemekből, amelyek a végén már olyan hosszúak, hogy szétesnek középen, és akkor bosszankodik. De azért igyekszem mást is mutatni neki, pl. asztalt, széket csinálunk, és beleülnek a duplo-emberkék, illetve házikót ablakokkal, amelyen kinéznek. Ez csak megfigyelés szinten érdekli, építeni ilyesmit nem vágyik. Szintén nem érdeklődik a sima fakockák egymásra halmozása iránt sem, inkább marad a lerombolásuknál vagy dobozba dobásuknál. Viszont újult erővel feltámadt a fűzős készlet iránti érdeklődése, mert korábban a színes, lyukas formákat csak lecsúsztatta a csúszdán vagy esetleg szétválogattuk szín vagy forma szerint, most viszont képes a kisebb darabokba tényleg befűzni a madzagot, és utána lóbálja a füzért büszkén.
Ezenfelül az új slágerjáték az állatos dominó (hét állattal). Kezdetben békésen pakolgatta őket sorba, keresve a párokat, de most már a dobozba visszapakolás is élvezetes lett, amióta rájött, hogy rakhat egyet keresztbe, és akkor megmutathatja, hogy kimaradt egy dominó. Kezdünk a "miért" kérdéssel is ismerkedni emiatt: 
- Miért maradt ki egy dominó?
- Mert keresztbe van a madár-madár.

Keresztről jut eszembe, a rajzolás új magasságokba emelkedett, amióta képes keresztet rajzolni, mert korábban csak függőleges vonalakat húzott egymás mellé, vagy kiszínezett (=összefirkált) egy általam rajzolt ábrát, most viszont magától rajzol. Sajnos a krétáknak még mindig nagyobb élvezeti faktora van a földön, gurigatva, így általában a kanapé alatt végzik, amit nekem már elég nehéz kiszedni - úgyhogy naponta egyszer rajzolgatunk.
Azt hiszem, ez már korábban is így volt, csak nem volt ennyire meghatározó: üzembiztosan számol 10-ig, sőt, mutatja az ujján. Ez is kedves elfoglaltság: megszámolni a dolgokat. Ha sokat kell számolni, akkor persze elrontja, de nem azért, mert nem tudja a számokat egymás után, hanem mert a mutatásba belezavarodik, hogy melyik dolog volt már és melyik nem.
A hétköznapi "mondókák" közül nemcsak a számokat tudja egymás után, hanem a hét napjait, a szolmizációs hangokat, valamint a bolygók neveit - ez utóbbit természetesen az űrutazós (???!!!) Bogyó és Babócából, és előszeretettel viccel azzal, hogy minden bolygó neve -usz végződést kapjon (pl. Plutónusz).
Beszédben most amúgy nem fejlődött a múlt havihoz képest, gondolom, mivel ezzel már elégségesen megérteti magát. Továbbra is szavakat alkot és nevet rajtuk, ami eszméletlen cuki, de továbbra is E/2-ben beszél magáról és E/1-ben rólam. Mostanában a felszólító módot igyekszem szorgalmazni nála, mert azzal érthetővé válik a különbség, illetve hogy mikor mit kell használni.
A nagy meleget viszonylag nehezen bírtuk, főleg, hogy sikerült elkapnia egy jó kis náthát az egész családnak, úgyhogy duplán szenvedtünk - ha valaki tudja, hogy kell a nátha után maradt köhögés elmúlását meggyorsítani, szóljon. De amikor épp nem betegen kuksoltunk otthon, akkor azért mentünk strandra is. Picúr imádja a vizet, és elég bátran is mozog benne, sőt, most már a kádban is magától beleteszi a fejét a vízbe (oldalra hajtja, hogy a füle lógjon bele, és a szája meg az orra kint maradjon, illetve kis segítséggel hanyatt dől, és mivel pont annyi víz van a kádban, hogy leér a feje hátulja, hülye hangokat ad, és hallgatja a víz alatt, és közben nevet, amíg a szemébe nem cseppen a víz).
E havi aranyköpése, amikor egy olyan mondókáskönyvet nézegettünk sokadjára, amelyikben dalok is vannak kottával, hogy mondom azok a bogyók a hangjegyek. Mire ő:
- A hangjegyek mögött pedig vezetékek vannak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése