2015. szeptember 30., szerda

Mackó Kuckó

Szóval a bölcsi.
Úgy gondoltam, egy próbát megér, hogy Picúr képes és hajlandó-e heti két nap közösségbe menni. Neki is jó, mert megért és megtanul dolgokat, amiket itthon nem tudna, illetve hozzászokik a gondolathoz, hogy nem csak velem lehet játszani, meg nekem is jó, mert most az utolsó két hónapban el tudok menni jógázni meg orvoshoz, meg neadjisten pihenek, utána meg lesz két napom a lánygombóccal foglalkozni.
Viszont mindenképp szerettem volna, hogy jóelőre megszokjuk ezt, hogy ne az legyen, hogy "megérkezett a jövevény, te mehetsz". Ezért augusztus közepén néztünk körbe a környéki bölcsikben, hogy kiknél van heti két napos lehetőség (többet semmiképp nem szeretnék egyelőre, esetleg jövő tavasszal, de igazából ráér, mikor ovis lesz), milyen a miliő, satöbbi.
A választásunk a Mackó Kuckóra esett, ajánlást is kaptunk, kedves hangulatú is az intézmény, és Kistücsök megérkezett a helyszínre, majd birtokba vette a játszószobát, úgyhogy úgy ítéltem, itt nincs megszeppenve.
A beszoktatás 7 napig tartott az ott vagyunk másfél órát aztán elmegyünktől az ott is alszik és uzsonnázik, és utána megyek érte-ig, mondjuk ezt elhúztuk két és fél hétig, de szerintem így volt jó. A gondozónénik aranyosak, Pöttömke most már tudja és várja, hogy kedden és szerdán bölcsibe megyünk, tudja minden csoporttársának a jelét (az ő jele természetesen a falevél), és van egy kedvenc kislány barátja. Reggelente, mikor megyünk, kézbe fogja a fétisként mindenhová magával cipelt nagy zöld dobókockát ("Dobka"), és "utazik a hat pötty a bölcsibe", majd "hazajön a hat pötty". Eddig még nem volt olyan, hogy sírásig fajult volna az indulás, ha nem is volt kedve jönni, mindig lehetett neki mondani valami vonzó részletet, ami miatt el tudtunk indulni. De többnyire csak simán van kedve és kész.
Pozitív változás, amit egyértelműen a bölcsinek köszönhetünk, hogy míg korábban az ismeretlen ételt egyáltalán nem volt hajlandó megenni, most majdnem akármi jöhet, sőt, tényleg mindent meg is kóstol. A pohárból ivással még mindig kicsit le vagyunk maradva, de gyúrunk. Negatív változásról egyelőre nem tudok beszámolni.

2015. szeptember 28., hétfő

Növényi vér

Most éppen két dologgal szívtam, és mind a kettő gyógyszerrel kapcsolatos, úgyhogy kicsit tele van a hócipőm a táplálékkiegészítőkkel és társaival.
Egyrészt szednem kell magnéziumot napi kétszer, vasat napi kétszer és kalciumot napi kétszer, de ezek egyike sem kompatibilis a másikkal, mert gátolja a felszívódást, úgyhogy már nem tudok hogy logisztikázni az időkkel, hogy kijöjjön a 4-4 óra eltérés, és lemondtam a napi két kalciumról.
Másrészt az történt, hogy eddig is eléggé határértéken mozogtak a vércukor-eredményeim, de szombaton brutálrossz eredmény jött reggeli után és ebéd után is - pedig nem ettem másfélét vagy többet, mint szoktam. Nem értettem, mi a fene van, lelki szemeim előtt már felderengett az inzulinos tű is, hogy rosszabbodott a helyzet, aztán fél napot gondolkodtam rajta, mígnem elkezdtem gyanakodni, hogy a Kräuterblut-szirupom (vaskészítmény) lehet a ludas. A dobozán nincsen semmi infó arról, mennyi cukrot és számomra nem megengedett összetevőt tartalmaz, úgyhogy elkezdtem böngészni az interneten, és rájöttem, hogy a cuccnak a fele cukorféle (méz, glükóz, fruktóz, stb.), és éppen szombaton próbáltam úgy logisztikázni a vassal, hogy reggelire és ebédre legyen a korábbi esti helyett (amikor is még nem mértem). Szóval tök szívás, hogy ha az ember terhességi cukorbeteg, akkor ezek a szirupfélék megdobják a fogyasztást - gyakorlatilag a vasbevitelhez szükséges szörpi a tízóraim, mint kiderült. Úgyhogy mától simán maradok a sima hagyományos székrekedést okozó de legalább megbízhatóan gáz vastablettánál. Azt legalább csak napi egyszer kell szedni, így akkor szedhetek újra több kalciumot.
Az olvasói idegek megnyugtatásául: azóta jók a cukoreredményeim ismét, tehát beigazolódott a gyanakvásom.

2015. szeptember 23., szerda

Lassú "tűzön"

Van az, amikor az ember főz magának ebédet otthon. És van az, amikor az ember férje készít zöldséges marharagut slow cookerben. Ezek kb. olyan távol állnak egymástól a gasztronómiai skálán, mint mondjuk a játékbonyolultsági listán a csörgő az 1000 darabos puzzle-től.
A slow cookerrel nemrég ismerkedtünk meg egyébként, nem egy nagyon szofisztikált eszköz, azt tudja, hogy nem melegíti fel 100 fokra az ételt, cserébe főzni kell 8-10 (kajafüggően kevesebb) órát, hogy jó legyen, viszont benne marad minden vitamin meg jóság.
A hús olyan puha lesz, hogy elolvad az ember szájában, a zöldségeknek pedig megmarad az íze, nem fő ki belőlük minden. Zseniális.
Külön szuperség, hogy ebben az eszközben tipikusan olyan ételek készülnek, amit én is megehetek.

2015. szeptember 20., vasárnap

Falevél és teafilter

Az elmúlt hónapban az alábbi dolgok történtek Kistücsökkel (és velem):

Mesenézés
  • A fűszerszagolgatás mellett most már a teaszagolgatás is kedves elfoglaltság lett, úgyhogy vettünk neki egy Pickwick teaválogatást, és a filterek ki- és betevésével, szagolgatásával, himbálásával elvan 20 percig simán.
  • Csináltunk "levélkés füzetet", és minden sétáláskor gyűjtünk bele levélkéket, amiket aztán beragasztunk, és később nézegetjük, hogy hol szedtük, illetve milyen fának a levele. Ez nagyon tetszik neki.
  • Kapott "nagykisfiú-ágyat" a nagyszülőknél, illetve leszedtük az ágya oldalsó rácsát otthon, mert ő már nagy kisfiú. Az átmenet gyakorlatilag zökkenőmentes volt, képes és hajlandó aludni úgy is az ágyban, hogy megvan a szabadsága, hogy kijöhet belőle. Sőt, nagyon tetszik neki, hogy reggel átjöhet hozzánk, amikor felébredt.
  • Ő maga döntött úgy, hogy most már nem tetszik neki az etetőszék, és azon a széken akar ülni, amelyiken anya és apa, úgyhogy beszereztünk neki egy székmagasítót, hogy el is érje az asztalt.
  • Elmentünk egy olyan bölcsibe, ahol beveszik a gyerekeket két napra is, és kipróbáltuk - sikerrel. Erről bővebben egy külön postban majd, de a lényeg, hogy kedden és szerdán most már bölcsibe jár, falevél a jele, és nagyon szereti.
  • Kábé minden nap meglep minket azzal, hogy mi mindent felfog a világból. Ebből a legaranyosabb, amikor meséltem neki, hogy pici baba van a hasamban, de majd ki fog jönni, és velünk lesz. Rám néz nagy komolyan, és azt mondja: "Akkor négyen leszünk."
  • Betűűűűk
  • Nemcsak felfog, de maga is tovább kombinálja. Rengeteg ilyen dologgal is meglepett minket, legutóbb például játszott a matatófallal (van egy matatófala többek közt kapcsolókkal és lámpákkal), nem is figyeltem nagyon, aztán egyszer csak mondja nekem a három lámpát kapcsolgatva, hogy így is kettő, meg úgy is kettő. Elkezdtem figyelni, és tényleg megtalálta mind a három lehetséges állást, ahogy két lámpa ég, és be is mutatta.
  • Meg még rengeteg minden, ami most nem jut eszembe, de majd updatelek. :)
UPDATE
Egyrészt azt kihagytam, hogy két hete megérkezett az utolsó két fog (felső leghátsó rágók) szokás szerint egyszerre, úgyhogy kész vagyunk a fog biznisszel.
Másrészt azt is kihagytam, hogy beérkeztünk a kánaánba, mert kisfiam szeret velem zoknit párosítani - ő keresi meg az egyformákat, én pedig összegurgulázom. Kiváló munkamegosztás, és közben még le is van kötve, amíg én házimunkát végzek.

2015. szeptember 16., szerda

Egyveleg

Az alábbi élmények értek az elmúlt egy hétben (úgy értékeltem, hogy önmagában egyik sem poszt-értékű, viszont tudatni akartam, hogy történtek velem dolgok, csak nem sok):

  • Megnéztem a Jurassic Worldöt - ezúttal már nem moziban -, és meg vagyok elégedve. Végre méltó folytatást kapott az első rész, ami nekem nagy kedvenc volt. A főszereplő nő az elején nagyon idegesített, de aztán kiderült, hogy jófej. Pár apróság volt csak, amibe bele lehet kötni (egyik sem a látvány, az mindenképpen kiváló volt): mi a fenét keresett a főgonosz még a bázison, mikor a henchmenjei pakolták a maradék laborcuccokat? Neki nem kellett volna ott lennie. Meg szegény főgonosz dinót legalább belökhették volna, ne már a nagy állat jöjjön ki érte... Meg ilyenek. De a nézhető kategóriát bőven felülről csapkodja a film, és aki szerette a 93-as elődöt, az azt kapja, amit vár. 7/10
  • Befejeztük a Mr. Robot első szezont. Na, itt meg nem azt kapja a néző, amit vár. A sorozat rendben van, nem bánom, hogy megnéztem, de a trailer és az első 2-3 epizód ígérete (nappal IT-s, éjjel hacker, kis partizánakciók, magánéletben való vájkálás, Robin Hood-kodás) az teljesen eltűnik a végére, és egészen máshová fut ki a történet. Ez persze nem feltétlenül baj, viszont szegény Rami Malek a végére már teljesen megkattant, ami nekem bántó.
  • Mintegy két és fél hónap keresgélés és szervezkedés és szenvedés után rájöttem, hogy nem, nem tartanak kismama jógaórát a közelemben értelmes időpontban. Kizárólag korán reggel (nem érek oda), kora délután (nem ér haza a férjem, hogy átadhassam neki Kistücsköt), illetve szombaton (no chance) van. Úgyhogy kínomban elmentem oda, ahová két évvel ezelőtt jártam, ami messze is van, parkolni is kell, és ráadásul az ebédidőmbe is belelóg, úgyhogy aznap a diétát is át kell szervezni, de legalább van esély rá, hogy tudok majd járni. Tegnap voltam az elsőn, és nagyon jól esett. Hell, it's about time - mondja a művelt nerd.
  • Jártomban-keltemben gondoltam, veszek a kisfiamnak fogmosópoharat, mert már megérett rá. A SPAR-ban nézelődtem éppen, először a háztartási műanyagoknál, ott láttam 149 Ft-ért egy teljesen korrekt, vastag falú műanyag poharat, egyszínű zöldet. De mondom, inkább veszek neki igazi gyerek fogmosópoharat, mert az menő, meg biztos van mindenféle mintás. Elballagtam a gyerekosztályra, és találtam is: Verdásat, Micimackósat illetve Mickey egereset, darabja 1400 Ft. Wtf? Egy műanyag fogmosópoháron mi kerül ennyibe? (nem, nem vettem meg, maradtam a sima zöldnél)
  • Hétvégén voltam a Mátrában. Csak odaugrásra. Szép volt nagyon, főleg a ragyogó napsütésben, úgyhogy ismét feltámadt bennem az igény, hogy megnyerjem a lottót.

2015. szeptember 7., hétfő

Színes falevelek

Hirtelen és rapszodikusan állt be az ősz. Egyelőre annyi változás történt az életkémben ezzel kapcsolatban, hogy sétáláshoz pulcsit kell vennünk, illetve a rajzolófüzetbe szőlőt és színes faleveleket rajzolok cseresznye és áfonya helyett.

2015. szeptember 3., csütörtök

Beethoven vs. Metallica

Tegnap ismét valami rejtélyeset csinált az autórádióm. Most épp felhagytam a rádióhallgatással, egy régi micro sd kártyára másoltam fel klasszikus zenét, amely korábban egy telefon memóriája volt. Hallgatom nagyban Beethovent, andalító dallamok szép halkan, ezért a letekert ablaknál jól fel volt hangosítva a készülék, erre a zenedarab közepén egyszer csak megszólal a Metallica: Death Magnetic albumról a That Was Just Your Life, de annak sem az eleje, hanem úgy a közepe, jó hangosan.
Azonkívül, hogy a frász tört rám, nem is értettem, hogy az autórádióm ilyen Kürt Computer fan, hogy leformázott kártyáról letörölt fájlokat képes beolvasni? A Metallica számnak persze nem lett vége, hanem úgy fél perc múlva visszatért Beethoven.
És aztán a visszafelé úton még egyszer megismétlődött, egy másik számmal az albumról.
Két lehetőség van. Az autórádióm mégiscsak öntudatra ébredt, és tiltakozik Beethoven ellen, vagy pedig az én lelkemet érezte meg, hogy tegnap épp sikerült egy kicsit "kirúgni a hámból", és kimenőt kaptam estére hugimmal találkozni.