2015. november 28., szombat

Háromból négy

Szóval november 24-én 15:12-kor megszületett a kislányom.
Amíg a kórházban voltam, itthon virágzásnak indultak az orchideák (még csak a kacsokig jutottak, de nagyon igyekeztek):
A kisfiam pedig óriásivá nőtt (egy újszülötthöz képest). Hatalmas feje van, iszonyú magas és nagyon nehéz is - viszont hihetetlenül okosan viselkedik, komoly nagyfiú. Könyvet kapott a jövevénytől.
Tegnap érkeztünk meg a kórházból, úgyhogy túl vagyunk az ismerkedés 24 óráján.
A baba ebből kb. 20-at alvással töltött, én 4-et, két részletben.
Amúgy jól vagyok, a 24-éről részletesebben egy másik postban később, most kihasználom a ritka pillanatot, hogy mindkét gyerekem alszik, és én is ezt teszem.

2015. november 20., péntek

Zuppolás a Zélet

Egy hónap híján két és fél éves a kisfiam. Kedvenc elfoglaltsága dolgok gurigatása a földön (még mindig), de kitaláltam egy másik játékot, ami szerencsére hasonlóan tetszik neki, és ugyanúgy a fagolyókkal kell csinálni: vettem egy tojástartót, és beletettem őket, majd megmutattam neki, hogy lehet úgy, hogy mindegyik a sarokban van, vagy mindegyik az első/második sorban stb. Azóta már kifigyelte, hogy a spájzban van további tojástartó, így most már hárommal játszunk (kék, fehér, barna), az egyikben a fagolyók, a másikban a gesztenyék, a harmadikban pedig csipkebogyó. Ki kell raknia őket cikkcakkban, meg úgy, hogy minden dolog ugyanott legyen az egyes dobozokban, meg mindegyiket a sarokba tenni stb. Ezzel fél órát is eljátszik akár magában is. Még igét is alkotott hozzá: a gömbök áthelyezése a tojástartó egyik lyukjából a másikba a "zuppolás", pl: "Zuppoljunk egy gömböt a kék dobozban".
Még egy másik játékkal voltunk el egy hétig, de annak most már vége van: fogtam két joghurtos poharat, az egyikbe tettem a hat gesztenyét, a másik üres, és ide-oda öntögettük. A feladat természetesen az volt, hogy ne essen ki egy se, de szerintem azért tetszett neki olyan sokáig ez a kis játék, mert ha kiesett egy-kettő, akkor mindig megmondtuk, hogy "potty-potty-potty", és hogy pontosan mennyi pottyant ki.
Amúgy nagyon cuki... A mozgásigényét már nem tudom kielégíteni, mert nem tudok vele annyit sétálni, amennyit szeretne, úgyhogy ha nem a gömböket zuppolja vagy gurigatja, akkor fel-alá rohangál a lakásban, sokszor leizzadásig.
Ami a beszédet illeti, továbbra is következetesen E/2-ben beszél magáról és E/1-ben rólam (vagy másról, aki épp vele van), amit nem tartok akkora problémának, hogy állandóan kijavítgassak, majd csak megfigyeli, hogy mindenki "én" saját magának. Amúgy teljesen érthető, amit mond, most már összetett mondatokban beszél, és jó hangsúlyosan meg is nyomja a kötőszavakat ("Vegyük ki a gömböt a szekrény alól, AHOVA bement", "Apa betette a kályhába a tüzet, AMI nagyon meleg", "Mama odaadja a gyűrűjét, AMIRE nagyon kell vigyázni"), és olyan választékosságokat is megtanult tőlem, mint pl. az "illetve" a helyesbítés értelemben ("Teszünk zellert a levesbe - illetve karalábét").
Még van egy aranyos tévesztése, azt hiszem, nem minden igével és nem mindig rontja el, de néha a többes egyeztetést úgy oldja meg, hogy az egyes számú beszélőre teszi rá a másik toldalékot is, pl. "A gyűrűk leesettek". De mintha az utóbbi egy hétben már nem mondta volna, úgyhogy ez talán megoldódott.
A múlt hónapban említett zoknipárosítás mint házimunka mellett most már mindig együtt tesszük be a kenyeret a kenyérsütőbe, és mindig megnézi, ha ebédet csinálok - ő áll a sámlin, matat a konyhapulton, kap egy-két ropogós répa- vagy karalábéfalatot, én meg pucolhatok, keverhetek, satöbbi. A söprésben is próbál segíteni, de azt inkább hagyjuk. :)
Most éppen az állandóság vágyának korszakában van: ha este nézünk mesét, akkor mindig csak ugyanazt, hiába ismer már sokfélét, és a minden este lefekvés előtti meseolvasásnál is minden egyes este pontosan ugyanazt a mesét kéri, hiába van tucatnyi mesekönyve. Már így mondja előre, hogy "Szánkósat, nem baj", mert tudja, hogy úgyis megkérdezném, hogy nem baj, hogy tegnap is ezt olvastuk?
Nyilván érzi a változás szelét, mert igyekeztünk minden hétre csak egy változást eszközölni a lakásban, úgyhogy mindig volt valami, ami máshogy lett, mint korábban, és mondjuk nekem nem fáj minden este ugyanazt a mesét olvasni, inkább csak aranyos, hogy két és fél évesen "megrögzött" szokásai vannak.
Az őszi náthaszezonban mi is részt vettünk, volt köhögős rettenet meg orrszívás hetekig, a porszívó már állandó része volt a nappalinak, de most talán valamivel jobb a helyzet. Majd ha beállít a hideg, akkor lehet, hogy lesz még, de jó lenne, ha kivételesen mind a hárman egészségesek lennénk, amikor a kistesó érkezik. Amit egyébként szerintem a maga módján nagyon okosan felfogott, kíváncsi leszek, hogy majd élesben hogy viseli.

2015. november 18., szerda

Mi kéne, ha vóna?

Az aktuális problémám az, hogy nem találok olyan szundikendőt, amely:

  • NEM csörög-zörög
  • NEM rikító színű
  • NEM rágóka is egyben, mindenféle xarokkal a csücskében
  • NEM kerül 3-4000 Ft-ba (mivel 2 kell)
  • NEM gagyi anyagból van
Régen a DM-ben lehetett kapni nagyon jókat:
De most már nem lehet, és már kb. mindenhol néztem. Pont olyat keresek, mint amilyenek a Babylove-osak voltak, csak nem majmot, mert az van Picúrnak. Ha valakinek van ötlete, ne habozzon megosztani velem...

2015. november 16., hétfő

Virágzik

Amitől aktuálisan menőnek érzem magam: a majomkenyérfánk annyira jól érzi magát nálunk, hogy még virágzik is. Sose láttam még ilyet.

2015. november 13., péntek

Gesztenye-liba

Tegnap családi Márton-napi ünnepség volt a bölcsiben. Jó sokat készülhettek rá, a díszítéstől a kreatív foglalkozásokon keresztül a libatepertőig minden szuper volt. Picúr ezeket készítette némi segítséggel:
A színes papír ragasztása elég egyértelmű, de a szalvétából készült liba szerintem nagyon aranyos ötlet, gesztenye van a pocakjában.
Volt még zoknitömés kukoricával, vattaragasztás, színezés, de ezek nem érdekelték Pöttömöt, úgyhogy a zsíros kenyér után jöttünk is haza. Az a jó, hogy ezek az egy órás délutáni családi programok pont lekötik annyira, hogy élvezze, és pont nem tartanak tovább, hogy már keresse a helyét. És most nem kellett ugrálni meg zsákokat dobálni, mint múltkor a szüreti mulatságon, úgyhogy most nem is erőltettem meg magam.

2015. november 10., kedd

Ez se jókor van

Hans Zimmer meg képes, és pont most jön Magyarországra koncertet adni, amikor gyakorlatilag nincs esélyem elmenni, hüpp.
Azt hiszem, a Gladiátor után jegyeztem meg a nevét, pedig előtte is alkotott jócskán maradandót. A stílusa jól felismerhető, dallamai fülbemászóak, a filmben nem ütnek ki, hanem éppen hogy beleolvadnak a háttérbe, és erősítik a vizuális élményt. A fickó szerintem zseniális, és ezt a díjai is mutatják. És ami még plusz pont neki, hogy elvállalja videojátékok zenéjét is (Crysis 2).
Legutóbb az Interstellarban hallottam, azonnal felismertem.
Hans bácsi, remélem, jön még Budapestre...

2015. november 5., csütörtök

Utolsó hónap

A mai nappal beléptem az utolsó hónapba (dec. 5-re vagyok kiírva). Minime-t 2890 grammnak becsülik, szerencsére eddig minden rendben vele és velem is. Kopp-kopp.
Na persze az ilyenkor szokásos nyavalyák megvannak: lábgörcs, éjszakai felébredések, fáradékonyság, csípő- és hátfájás... de ezek velejárók, az ember megtanulja őket. Ami inkább zavaró, hogy gyakorlatilag harmadik lábat növesztettem, mert a picike gyakorlatilag folyamatosan kinyomja a bal hasfalamat a lábával, elég látványos dudort képezve. Meg a sok pirula: már annyi bogyót szedek, hogy a patikában előre köszönnek...
Viszont ha már erről a témáról írok, gondoltam, összeszedem, mi mindenről maradtam és maradok le a hajrában és az első hónapokban (csak hogy majd később bepótoljam, amit lehet):

  • The Martian, Spectre, Star Wars VII
  • Starcraft II: Legacy of the Void
  • Jó eséllyel az épp olvasott könyv (Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja) vége
  • Első Mikulás-parti a kisfiammal
  • Adventi koncert a Bazilikában december 5-én (hehe, pont)
  • Vörösmarty terezés karácsony előtt
  • Szilveszter en block
Megéri? Meg.

2015. november 3., kedd

Nagy várakozások idején

Ma reggel elindultam a garázsból autóval a zöldségeshez, és mikor kiszálltam, realizáltam, hogy mínusz két fok van, és én még mindig egy szál pulcsiban vagyok, ahogy szoktam.
Értem én, hogy november meg minden, de mégis meglepődtem, mert eddig erősen gondolkodtam rajta, hogy az utolsó egy hónapra vegyek-e akkora kabátot, amibe belefér a hasam, most meg hirtelen szóba se jöhet, hogy ne vegyek fel kabátot (szerencsére kaptam kölcsön, köszönöm, életmentő volt!).
A napok amúgy elég egyformán telnek, mintha kicsit megállt volna az idő. Mindig ez van a nagy várakozások idején.
Azért közben készen lett az előszoba, megérkeztek az új székeink, amit már nagyon rég szerettünk volna, és most találtunk rá időt és alkalmat, hogy megvegyük, készült nekem (és minime-nek) egy übermenő házi készítésű faliszekrény:
És a hétvégén egész sokat olvastam, ami meglepő.