2016. szeptember 8., csütörtök

A fehér az barna

Mostanában rém nagy hülyeségeket álmodom, és nagyon valóságosnak tűnnek. Nem tudom, miért. Azt tudom, hogy korábban azért álmodtam hülyeségeket, mert keveset aludtam, és azt is megszakításokkal, most viszont már egy ideje képes vagyok egy huzamban átaludni hat órát, hat és felet. Mi baja van a tudatalattimnak?
A fehér az barna, csak az
egyik oldalát színeztük ki
Még azt se mondanám, hogy mostanában néztünk volna ijesztő vagy feldolgozni való filmet (csak a Civil War volt, erről nem lesz post, a film akkor válik nézhetővé, amikor elkezdődik az akció ott a reptéren, addig szörnyű), és azt se mondanám, hogy meglepő vagy különleges élmények érnének egyébiránt. A legszörnyűbb dolog, ami történt velem a napokban, az volt, amikor a DM parkolóban békésen toltam a babakocsit az autó felé egy kézzel, másikkal fogtam Kistücsök kezét, és egyszer csak ránk tolatott egy nő. Kiabálok, hogy hé, hé, mire kinéz az egyébként közben telefonáló ötvenes szőkített p*, és nem bocsánatot kér, vagy fülét-farkát behúzva elsunnyog, hanem beszól, hogy a járdán kéne mennem.
Azt se mondanám, hogy iszonyú agyi leterheltségben vagyok, sőt. Az üresjáratokat azzal tölti ki az agyam (pedig nem kérem ilyesmire), hogy listát ír azokról a dolgokról, amelyekre nincs időm. Kicsit demoralizáló.
Amúgy ovikezdés jövő hétfő, addig még vár rám egy takaró, két párnahuzat, rengeteg hímzés, és egy pár quest Ashunában...
De legalább ma megcsináltuk az őszi ablakdíszeket a nagyfiúval.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése