2017. augusztus 20., vasárnap

Fecnik, dalok, lebegés

Négy éves két hónapos gyerekem az alábbi játékokkal szórakoztatja magát mostanában:

  • Békás lámpás: az eddigi autós lámpás továbbfejlesztett változata. Adottak a piros-zöld világító lámpái, amiket az apukája csinált neki, és van egy piros-kék is, amit ő maga tervezett. Ezeknél ő mondja meg (kapcsolja át), melyik mikor zöld és mikor piros. Eddig közlekedési lámpák voltak, és a matchboxokat irányította vele, most kitalálta, hogy az ugrálós békákat irányítja, és mindig olyan színű mehet, amilyen színűt a lámpa jelez.
    (Ugyanitt megjegyzendő, hogy már mondott ilyet, hogy az egyik lámpa "százesztendős lámpa", száz esztendőt kell várni, hogy zöldre váltson. És tényleg vár legalább öt percet, míg átkapcsolja.)
  • Ollóval vágás: megkapta első ollóját, először csak simán apró fecnikre vágta a selejt A4-eseimet, de aztán adtam neki kivágnivalót, pl. a Gyereketetőről letöltött diszlexia elleni kis kártyákat, ahol meg kell találni, melyik szó nincs helyesen. És akkor nemcsak vonal mentén vág, hanem elolvassa, hogy "KAITCA", és nevet rajta.
  • Saját dalokat költ, nyilván egyszeri és megismételhetetlen műveket, legtöbbször triolán, de néha a régi kis szintijén. Percekig játszik, és még szép is az összhangzás, és aztán várja, hogy elmondjuk a véleményünket.
  • Gyurmázik. Mostanában rengeteget. Néha már nemcsak számokat gyúr belőlük, hanem medencét, amelyben úszhatnak a számok, vagy kígyót, csigát, ilyesmit. Magától előveszi a gyurmát, és magától el is teszi, a családi manók nagy örömére.
  • Aszfaltkrétázik, rengeteget és szívesen. Most már nemcsak számokat rajzol, hanem zászlót, kígyót, házikót, napot, tulipánt és felhőt. A felhőből általában a számokra esik az eső, és akkor kell nekik esernyőt rajzolnom, hogy ne ázzanak meg.
  • Saját szókeresőt rajzol a füzetébe, 3x3-asat, csak még van egy kiegészítő tizedik betű, hogy tíz legyen. Beleírja a betűket, és együtt megkeressük a szavakat. Kedvence a R, Í és M, ezek mindegyikben benne vannak.
  • Random halandzsaszavakat mond, és utána megkérdezi, hogy az mi. Vagy vicces kettőzésekkel alkot szavakat, és nevet rajtuk, pl. emberkecske.

Az úszást szerintem erre az évre kimaxolta: képes száz métert is karúszóban a lábával csapkodva haladni, tud labdával játszani, és nem fél a mélyvíztől. A fejét is bele tudja dugni, ha muszáj (egyelőre nem szereti), és tud lebegni a víz felszínén.
A Mamával nézett rengeteg számos youtube-os angol dal közepette most talált(ak) egy aranyos ebihalasat, azóta az ebihalak a kedvenc állatai. Mesét amúgy nem sokat néz, de a kistesója miatt visszaszokott a Bogyó és Babócára. Azért megmutattam neki egy Donald kacsás mókusos minimesét is, és nagyon nevet, amikor a villa megszúrja a mókusok popiját. 
Másrészt viszont sokszor rosszkedvű megint, alig lehet rávenni valamire, sokat nyűglődik, nem akar szót fogadni és/vagy megcsinálni a kötelező dolgokat többszöri rászólás ellenére sem, és a kavicsos Babócás könyvben mindig rámutat a festett kavicsok között a szomorú fejre, és azt mondja, hogy "Nekem tetszik a szomorú fej". Ezzel egyelőre nem nagyon tudok mit kezdeni. Csak érzelmi fejlődés?
Beszélünk sokat az oviról, remélem, jól fogja venni majd, amikor vissza kell menni.

2017. augusztus 16., szerda

Vaják képregény

Hoppá, már kint is van, amin dolgoztam! Ez-e:
Itten lesz kapható.

Vegyétek és egyétek olvassátok. Anno a Witcher 3-hoz járt az első rész, de összesen öt rész van, és most egybefűzve, magyarul. Jippi! Aztán majd beszéljük meg, ki hogy értelmezte a végét, hehe.

2017. augusztus 15., kedd

Lemozogják

Amúgy néha eszünk sült krumplit Zizu kedvencével és/vagy halrudacskával. Mint például ma.
Általában igyekszem egészséges ételeket készíteni, mindennap van leves (tipikusan valamilyen zöldségleves, de előfordul húsleves, parileves is), és legtöbbször valami szószos husi (pörkölt, paprikás, vagy csak kisült husi szósszal) és rizs, bulgur vagy főtt krumpli. A zöldségköret nem annyira megy, de azért előfordul kukoricás rizs, rizibizi, párolt ez-az is. De van, amikor semmihez nincs kedvem, és akkor sült krumpli van előre gyártott panírozott hússal. Nem vagyok rá büszke. Arra büszke vagyok, amikor egy hétig minden nap valami kiadós, rendes étel készül (mint pl. a múlt héten). 
Régebben jobban odafigyeltem az édességekre is, most már nagy a lazaság - ezt sem tudom, miért alakult így. Most már majdnem mindig almalé vagy szörp az innivaló, a víz egyre kevesebb, a joghurt se natúr már, hanem gyümölcsös (ami cukros is), a reggeli is sokszor lekváros kenyér vagy Cheerios, és sokkal több a keksz, túró rudi meg nápolyi, mint korábban. Még mindig úgy van, hogy hetente egy fix nap a "finomság-nap", a csütörtök, és akkor lehet dedikáltan finomságot (pl. fagyit) kapni, és még nem eszünk főételnek édeset (túrógombóc, palacsinta, stb.) csak Nagyinál, ahol lehet... De azért remélem, hogy itt megáll a cukorbevitel, és fogom azon kapni magam, hogy már minden étkezésre van valami édes. Mert nyáron még csak-csak lemozogják, de közeleg a tél...

2017. augusztus 7., hétfő

Nyolc óra munka?

Amúgy most, hogy augusztus lett, elkezdtem gondolkodni a szeptemberen, és hogy helyesen gondolkodom-e a közeljövő terveit illetően. Sok változás lesz az életkénkben: Pindúrtündér bölcsibe megy (megjegyzés: egyelőre heti két napra, és kifejezetten azért, mert igényli a társaságot), Kistücsök újra oviba, én pedig lassan el kell kezdjek azon agyalni, mikor és hogyan megyek vissza dolgozni.
Aki még nem járt ebben a cipőben, azt hiheti, azért nehéz ez az egész munkába visszaállás dolog, mert "elszoktam tőle". Nem azért.
Tény, hogy a terhességek alatt teljesen sükebóka voltam, elfelejtettem dolgokat, szétszórt voltam, de ez elmúlt. Tény, hogy nem használtam az angol nyelvet aktívan az elmúlt években, és tény, hogy nem képeztem tovább magam a szakmámban, sőt, még abból is sokat felejtettem, amit korábban megtanultam. De ezeken nem aggódom. Meg tudom tanulni a régi és az új dolgokat is. Mivel otthon is dolgozgattam, maga a munka mint koncentrált figyelem és fegyelmezett végigvitel megvan, nem "szoktam el tőle".
Ami a tanácstalanságot okozza, az inkább a logisztika. Bejárni egy munkahelyre egyszerű (általában). Bejárni egy munkahelyre úgy, hogy előtte fel kell öltöztetni, megreggeliztetni, intézménybe vinni egy csipetcsapatot, és utána valahogy meg is szerezni őket délután, kicsit nehezebb. Erre valók persze a négy és hat órás munkaidők, de attól még az utazás overhead nem lesz kevesebb, hogy kevesebb a munkaidő, például.
Aztán több helyről azt hallottam, hogy a hat órás munkaidő az valójában egy nyolc órás munkaidő, ahol nincs esélyed befejezni a munkát, és gyakran kell korán reggel érkezni, hogy utolérd magad, és ráadásul kevesebbet fizet, szóval a két szék között a földre ülés esete.
Kecsegtetne a nyolc órás munkaidő, de mivel még csak most kezd szeptemberben heti két nap bölcsivel a kisebbik csemete, nem tudom, hogyan bírja majd, és én hogyan bírom majd, hogy nyolc óra munka, nyolc óra anyának levés, nyolc óra szórakozás...
Úgyhogy akinek van ilyen irányú tapasztalata és/vagy véleménye, ossza meg velem, hogy mit vállaljak be és mit ne. :)

2017. augusztus 3., csütörtök

Otthon egész nap

Nem azért nem írok, mert nincs mit, hanem mert dolgozom. Egy nagyon izgalmas kis projekten. Amiről persze most nem írok semmit.
De azért történnek a dolgok bőven. Van új Game of Thrones, van új Rick&Morty, jártam újra moziban (Spider-man: Homecoming -> remek volt, nem akart több lenni, mint ami, annak viszont vicces volt és szórakoztató), néztem xar filmeket, gyűjtögetek a Knights of the Frozen Throne-ra, strandoltam sokat, és amikor nem ezeket csináltam, akkor a csemetékkel játszottunk valamit. Nem unalmas a nyár így, hogy hármasban vagyunk otthon egész nap, egyelőre elképzelni sem tudom, hogy lesz ez akkor, amikor visszamegyek majd dolgozni. De valahogy biztos mindenki megoldja.
Még van egy csomó teendőm augusztusban, mielőtt vége lesz a nyárnak, úgyhogy szeretném, ha lassan telne. De hát ki nem?