Nekem való

Amúgy eddig azt hittem, hogy én egy nagyjából up-to-date, jó fej, digitális szülő vagyok, aki a gyermekeinek is betekintést enged a digitális világba. Kistücsök játszhat a gépemen (Wordben ír szavakat meg betűket, egérkezelést tanul játszva, és egy számos csapkodós játékot játszik szintén egérkezelés céllal), néha a telefonomon is (Google Keep-ben rajzol, Szókeresőzik), visszanézünk fényképeket, ha a beszélgetésben valamit nem ért, akkor keresek neki képet hozzá, és megmutatom (sokat segített abban, hogy előre felkészítsem a tengerre), Mamával szokott nézni youtube-on dalokat is, szóval érti, hogy van valami izgalmas mindenttudó tárház, amit a gépekkel el lehet érni.
Viszont tegnap láttam egy 5-6 éves kisfiút, aki egy ilyennel játszott az Apple Tabletjén: WowWee MIP robot.
Tegyük fel, az hagyján, hogy ez a cucc majdnem 30k. És persze tök cuki, én is kérek egyet. Nekem való, nem neki.
Azzal ugyanis pénztől függetlenül nem értek egyet, hogy egy gyereknek ez legyen, ez lehessen a szórakozása. Úgy tűnik, mégsem vagyok annyira open-minded, mint gondoltam. A gyerekek ugyanúgy vonzódnak a színes-szagos-interaktív dolgokhoz, mint a cukorhoz, és ugyanúgy okozhat függőséget. Szerintem.